Skip to main content

Az a szép fényes nap

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szabó Magda drámája
Színház


„Meglehetősen kókadtan üldögéltem az 1977-es kiállításom utolsó termében lovak és virágok meg tizenhét darab népi Krisztusom között, s erre minden okom meg is volt. (…) Egy japán baba jelent meg, és szaladt, nem, repült felém, mint egy pillangó, méghozzá az én fekete alapon világító virágaim mintáját viselte a csakugyan japánosan bő fekete felsőrész és nadrág szövetén. A haja is fekete volt, fényes, sima, a szeme keskeny fekete holdkaréj – Szabó Magda állt meg előttem lihegve, kis fekete tárcát tartva a kezében, nagy fekete táskát a hóna alatt szorongatva.

– Hol kell itt fizetni? – kérdezte, minden lényegtelen külsőséget (szervusz, hogy vagy, jó, hogy éppen itt talállak stb.) mellőzve.

– Fizetni? – bámultam rá bután. – Miért?

– Képért. A kék szemű lovad kell nekem. Eladó, nem?

– Jaj, istenem. Persze, hogy eladó. De ne most vedd meg, ez galériaár. Utána majd nálam a műteremben megbeszéljük, jó?

– Nem. Nekem most kell. Nem érted? Én megígértem magamnak, hogy ha sok pénzem lesz, és megtetszik valami, azt rögtön megveszem, és ha kép, akkor megveszem, és tüstént felakasztom otthon. Az enyém lesz.

– Most már értem. Eriggy fel az irodába, első emelet. És szólj nekik, hogy tüstént tegyék rá a megvették cetlit.

Csakugyan, most már értettem, mindent, a ruháit is, visszamenőlegesen és előre is.”

Szántó Piroska Akt című (Európa, 1994) könyvének Szabó Magdához születésnapján című fejezetéből

Az 1974-es nemzeti színházi előadást 20-án, szombaton sugározza a Kossuth rádió. Rendezte: Marton Endre




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon