Skip to main content

Az Informáce o Chárte X. évfolyamának 12. száma

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Charta ’77 tevékenységére mindig figyelnünk kell. Különösen ebben az esztendőben, amikor közeledünk a Prágai Tavasz 20. évfordulójához.

A Charta ’77 információs bulletinjének új száma nagy figyelmet szentel az államalapító Tomás Garrigue Masaryk halála 50. évfordulója alkalmával rendezett kegyeletes megemlékezésnek. A méltató cikket a Charta szóvivői: Libuse Silhánová, Jan Litomisky és Josef Vohryzek írták alá. A cikk – rövid áttekintést adva Masaryk pályájáról – hangsúlyozza, hogy Masaryk sokáig hitt a Monarchia megreformálásának lehetőségében és erre, mint a bécsi parlament képviselője, törekedett is. Felhívta a bécsi kormányt, hogy igazságosabb rendszert vezessen be a birodalom nemzetei között és a társadalomban. A polgári demokratikus Csehszlovákiával kapcsolatban a masaryki vívmányok közé sorolja a cikk a független bíróságok működését. Bár a „csehszlovákizmus” kérdésében ő is tévedett, és elnöksége alatt sem a társadalmi, sem a nemzetiségi kérdést megnyugtatóan nem oldották meg, számos demokratikus vívmány, az emberi jogok biztosítása és a humanizmus légköre kötődik életművéhez.

Külön közlemény foglalkozik a Lányban 1987. szeptember 13-án lezajlott kegyeletes aktussal, amikor is Ladislav Hajdánek filozófus bevezetője után Libuse Silhánová mondott beszédet a Charta nevében Masaryk sírjánál. Levonva a tapasztalatokat a masaryki államról, a szónok olyan Csehszlovákiát képzel el, ahol a nemzetek és a nemzetiségek békésen élhetnek egymás mellett és egymással, s ahol tiszteletben tartják a helsinki záróokmány rendelkezéseit. Ezért követeli a Charta ’77 a független Tomás Garrigue Masaryk Társaság elismerését és tevékenységének engedélyezését.

Az információs közlöny beszámolói között figyelmet érdemel az a tény, hogy a prágai diákvendéglőben halállal végződő esettel kapcsolatban – amelyre vonatkozóan a Charta ’77 vizsgálatot követelt – első esetben érkezett válasz címére csehszlovák állami szervtől, a Cseh Nemzeti Bizottságtól.

A közlöny sorra veszi azokat a törvénysértéseket, amelyeket a hatóságok az állampolgárokkal szemben az elmúlt időszakban elkövettek. A felsorolt esetek között a legismertebb a kelet-csehországi Hradec Královében tartott zenei fesztiválon történt rendőri beavatkozás. Az egyéni szabadságjogokat sértő esetek között sorolja fel a közlemény a Charta ’77 jegyzőjének, Jiri Rumlnak az utcán történt feltartóztatását és elhurcolását. Rumlt – akit minden nála lévő írásától és nyomtatványától megfosztottak – azzal vádoltak, hogy lakásán illegális találkozót akart tartani. Két és fél órás kihallgatás után bocsátották szabadon.

Tanulságos dokumentum Ervin Motlnak, a Charta ’77 jegyzőjének, volt újságírónak a börtönből kiküldött levele a Szövetségi Gyűléshez (a prágai parlamenthez), amelyben ügyének felülvizsgálatát kéri. A prágai bíróság még 1985-ben háromévi börtönre ítélte – úgynevezett államellenes „fölforgató” tevékenységért. A levélből cáfolhatatlanul kiderül, hogy ügyében sorozatban követtek el törvénysértéseket a különböző állami hatóságok.

A Charta ’77 jó nemzetközi kapcsolataira utal az a közlemény, amelyből megtudjuk, hogy a Charta részéről Jiri Hájek és Petr Uhl a prágai francia nagykövetségen megbeszélést folytatott Didier Barianival, a francia kormány tagjával, aki a brünni vásár alkalmával érkezett Csehszlovákiába. A Charta képviselői köszönetüket fejezték ki az ugyancsak ott tartózkodó R. Errer államtitkárnak, aki az emberi jogok ügyében Genfben lezajlott konferencián a francia delegáció nevében szóvá tette a Csehszlovákiában tapasztalható törvénysértéseket.

A hírrovat néhány magyar vonatkozású információval is szolgál, így hírül adja, hogy a magyar forradalom 30. évfordulója alkalmával nyilvánosságra hozott közös NDK–csehszlovák–magyar–lengyel állásfoglalás aláíróit meghívták az olaszországi Firenzében és a jugoszláviai Laibachban tartandó szemináriumra.

A CSEMADOK kongresszusával kapcsolatban tájékoztatást nyújt a Charta a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetéről. Szóvá teszi a magyarság sérelmeit a kétnyelvűség, az iskolaügyek, az elégtelen és szűkre szabott magyar nyelvű televízióadás vonatkozásában. Közli a Charta újságja a magyar intézmények – így az Ifjú Szívek – elleni merényletek ügyét is. Ennek során hivatkozik Duray Miklósnak a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága nevében írt levelére, amelyben Duray a szükséges vizsgálatok lefolytatását kéri.

A lapot Ludvik Vaculik karcolata zárja, amelynek témája: Gorbacsov prágai látogatása.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon