Skip to main content

Az önkormányzat ugyanerről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Túlélők és élniakarók


Meg vagyok döbbenve azon, amit Dénes doktor állít. Szerintem az önkormányzat és a kerületi orvosok megállapodást kötöttek: mi tudomásul vesszük, hogy az orvosok szervezkednek, sőt természetesnek tartjuk, s ha az egészségügyi alapellátás felelősségét a törvény az önkormányzatokra ruházza, akkor pályázatot fogunk kiírni a vezetői állásra. Dénes doktor ezt a megbeszélésünkön úgy fogalmazta meg, hogy az önkormányzat „a nyakunkra akar ültetni valakit”, de igyekeztünk meggyőzni, hogy eszünk ágában sincs. Semmiféle pártszempontot nem akarunk érvényesíteni, s őszintén reméljük, hogy éppen az „alulról kezdeményezett” szervezkedés eredményeképpen az orvosok bizalmát élvező vezetőjelölt nyerheti el a pályázatot.

Addig, amíg az egészségügy olyan bizonytalan, mint most, időszerűtlennek tartottuk a Körzeti Egészségügyi Szolgálat orvosvezetőjének megválasztását; de Dénes doktorék ragaszkodtak hozzá, mi akadályt nem gördítettünk elébe. Még január végén elmentünk egy körzeti orvosi értekezletre is, igen jó légkörben az orvosok széles körével megbeszéltük ugyanezt. Ekkor választották meg Dénes főorvos urat. A kinevezési iratban láttuk, hogy a fő-fő orvosigazgató munkáltatói jogkört kívánt telepíteni ide, holott nem ebben egyeztünk meg. Különösebb hűhó nélkül kihúzták, mondván, hogy ez csak adminisztratív hiba következtében került be a munkaköri leírásba, amit az integrált egészségügyi szervezet, vagyis a Róbert Károly körúti kórház és a rendelőintézeti orvosigazgatók munkaköri leírásának mintájára készítettek el. Ekkor választották meg Dénes főorvos urat.

Ami Dénes doktor biztosítási elképzeléseit illeti – hát ez nem a mi szintünk. Fantáziálhatunk, de ezt törvénynek kell eldönteni, mint ahogy az alapellátási felelősséget is. A törvényhez meg tartania kell magát az önkormányzatnak is, Dénes doktornak is, meg minden magyar állampolgárnak.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon