Skip to main content

Danilo Kiš: Egy világpolgár

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyv

Kiš, Danilo: Kételyek kora


„A történelem poklának helyszíne és színtere Danilo Kiš regény- és esszéírásaiban egyaránt Közép-Európa. Itt hallotta meg és élte át a történelem szörnyű zaját… És itt ismerte fel, hogy a zajnak nincs vége, hogy a szörnyet gyártó tökösök – politikusok, forradalmárok, történelmet gyártó nemzetmentők, írók és nemírók – rettenetes laboratóriumaikban még mindig változatlanul termelnek” – írja a kötet utószavában Bányai János.

Kalligram Könyvkiadó,
Dominó könyvek, 224 old.






Aki tudni akarja, milyen is egy világpolgár, ki az a kozmopolita, az ne a politikai sajtó pornográf részéből tájékozódjék, inkább próbáljon maga elé idézni egy jellegzetes példányt. Nem kell érte messzire menni, a mi vidékünkön bőségben teremnek az olyan fazonok, mint Arthur Koestler és Tábori György. Vagy éppen Danilo Kiš, az „utolsó jugoszláv”, a magyar, zsidó, szerb és ki tudja, még milyen származék. Születési helye: Közép-Európa, nemzetisége: „belga”. Magyarországi kötődései, barátkozásai közismertek, Konrád, Esterházy, Petri, Eörsi és mások szép és meleg humorú hommage-ai dokumentálják őket. Mégis, nehéz válaszolni a kérdésre, ismerjük-e őt mint költőt, írót, gondolkodót. A hazai kiadásokhoz mennyire jogos hozzászámítanunk a vajdasági Fórum által magyar nyelven megjelentetett, de itthon csak nehezen hozzáférhető munkákat? Így olvastuk annak idején, kézről kézre adva, mint egy szamizdatot, a Borisz Davidovics síremlékét.

Mostantól minden másképpen lesz. A Pesti Szalon Kiadó nagy vállalkozásba kezdett: Danilo Kiš-életműsorozatot indított. A könyvhétre hozták ki az első kötetet, Lant és sebhelyek a címe, és a hagyatékból előkerült, 1980–1986 között írt novellákat tartalmazza. Van köztük töredék, kétféle változatban is létező szöveg (A hontalan), és vitathatatlan remekmű (Jurij Golec). Az elbeszélések először jelennek meg nálunk kötetben, de magyarul már jó részüket olvashattuk az Új Symposium Danilo Kiš-emlékszámában.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon