Skip to main content

Tommy Flanagan: Lady Be Good

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene


A detroiti jazz-zongoristák sorából (Hank Jones, Barry Harris) is kiemelkedik szakmai körökben legendás, finom, puha játéktechnikájával a 64 éves Tommy Flanagan. 1956-ban ment New Yorkba, ahol rövidesen felfigyelt rá a jazztörténet egyik legnagyobb énekesnője, s az 1956-os Newport Jazz-fesztiválon már ő kísérhette Ella Fitzgeraldot. A bemutatkozás nem valami fényesen sikerült, a vidéki fiatalembernek remegett a keze az idegességtől, ez pedig, ahogy az álmoskönyv írja: „zongoristáknak nem jó ómen”. A következő hat évben aztán olyan világsztárokkal léphetett fel, mint Coleman Hawkins, Sonny Rollins, John Coltrane, J. J. Johnson és Miles Davis. 1962-ben londoni koncertjeire Ella ismét magával vitte Flanagant, aki ugyanolyan csapnivalóan játszott mint először. Ella a harmadik dal után odahajolt hozzá, és félig mókásan, félig dühösen ezt mormolta a fülébe: „Ha továbbra is ilyen rosszul játszol, itthagyom a szakmát!” Erre a zongorista úgy megrémült, hogy a következő két évben csak Ellával lépett fel, s készített lemezt. Zenei házasságuk egy jelenetének mi is szem- és fültanúi lehettünk 1971 tavaszán az Erkel Színházban adott koncertjükön.

Ella Fitzgerald egyre romló egészsége miatt Flanagan úgy gondolta, még életében tiszteleg a jazz nagyasszonya előtt. Így született meg a Verve kiadó gondozásában a Lady Be Good… for Ella című CD. Tommy Flanagan legújabb triójával (Peter Washington – bőgő; Lewis Nash – dob) olyan egykori Fitzgerald-kedvenceket játszik, mint az Oh, Lady Be Good!, a How High the Moon és az Angel Eyes. Ezt a CD-t főleg azoknak ajánlom, akik a jazzörökzöldeket kedvelik.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon