Balázs János

Nyomtatóbarát változat

A legfontosabb európai hangszereink igen nagy része, például a vonós hangszerek vagy a gitár, mezopotámiai arab és perzsa eredetűek. A rokonság azonban csak a hangszerekben maradt meg, az európai klasszikus és modern zene gyökeresen különbözik az arab és más ázsiai zenekultúráktól. Szinte semmit nem tudunk az iszlám világ zenei kultúrájáról. Annyit se, mint a legalább a hippi szubkultúra révén divatba jött indiai zenéről. Pedig a magyar népzene, ha rokonságban nem is, de azért valamiféle sógorságban áll az arab zenével, bizonyos balkáni és török kapcsolatokon keresztül. Omar Munir Bashir, az ’ud – mely az európai lanttal rokon, annál valamelyest ősibb hangszer – művésze sok nemzedékre visszamenően származik muzsikus családból. Édesapja ennek a hangszemek Európa-szerte elismert koncertező művésze, fiatalabb korában Budapesten tanult a Zeneakadémián, magyar felesége van. Ő fejlesztette ki azt a játékmódot és technikát, amellyel a tradicionális iraki zenét a koncertzene szintjére emelte. Magyar kapcsolatai eddig – úgy tűnik – kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy Magyarországon is fölléphessen. Az ifjabb Munir Bashirt azonban, aki művészi hitvallása szerint is apja nyomdokain kíván továbbhaladni, meghallgathatjuk, bár egyelőre némi szerencse és odafigyelés is kell ahhoz, hogy rábukkanjunk.

„Fergeteges improvizációkat” ígér az Óbudai Társaskörbe invitáló plakát. Amit hallunk, az nem „fergeteges”: sokkal inkább elmélyült, kissé visszafogott, átgondoltan, fokozatosan és szigorúan építkező szép zene. Ez a fajta horizontálisan kibontakozó zenei építkezési mód Ravi Shankart juttatja eszünkbe, holott a hangzás egy egészen más hangulatú világot, más kultúrát idéz meg. Mégsem véletlen az asszociáció. Omar Munir Bashir makámokra improvizál, tehát a rágához hasonló módszert követ – adott hangsorkészlet, ritmusképletek és dallamvezetési szabályok szerint születnek a zeneszámok. A tradicionális makámok mellett részben édesapja, részben saját szerzeményeit játssza, a hangsúly azonban mindig a szabad rögtönzésen van. Műsorában ütőhangszereken Sípos András működik közre. Omar Munir Bashir még pályája elején álló művész. Talán ezért, hogy színpadi megjelenése a lehető legegyszerűbb, nincs „aurája”. A hangokra és a hangszerre összpontosít. Kifinomult technikával, magabiztosan és árnyaltan játszik, nem küzd a hangszerrel, a zenét nem előadja, hanem csak elengedi magától.

Omar Munir Bashir most a Zeneakadémián klasszikus gitár szakon képzi magát. Tanulmányaitól azt reméli, hogy termékenyítőleg hatnak majd zenei elképzeléseire, amelyben a tradicionális iraki zenét szeretné mind magasabb szintű és univerzálisabb jelentéstartalmú zenévé fejleszteni.

• Rábeszélő