–szeg [Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

A hivatalos Magyarország diszkréten fellélegzett, amikor Jaruzelski tábornok jóvoltából azt hihette, megszűnt a lengyel fenyegetés, nem kell már tartania attól, hogy a lengyel szikra tüzet lobbant Magyarországon. A földalatti Magyarország megrendültén próbálta tisztázni, mit is ér ellenzékinek lenni. Mi, a Beszélő szerkesztői folyóiratunk második számának anyagát gyűjtögetve azon tanakodtunk, érdemes-e egyáltalán lapot csinálni, hisz ismét bebizonyosodott, a rendszert sem megdönteni, sem megváltoztatni nem lehet. Első számunkban még bizakodva meséltük el, hogy a Szeta lengyel gyerekeket nyaraltatott a Balatonnál, s hetykén számoltunk be a BM lengyel vonatkozású jogsértéseiről: egyebek közt arról, hogyan kobozzák el tucatszámra a Szolidaritásjelvényeket Budapesten az utcán. Második számunkban már az erőszak áldozatairól emlékeztünk meg, segélyfelhívást tettünk közzé, Kis János pedig az új helyzet tanulságait elemezte. A két törpe kisebbség, a hatalom és az ellenzék között „a halkan morajló embertömeg” – úgy véltük akkor – keveset törődött Lengyelországgal, elhitte a félhivatalos propagandát: a lengyelek azért sztrájkolnak, mert nem szeretnek dolgozni, Lengyelországban káosz van és szegénység, nálunk bezzeg rend, s „aki dolgozik, az boldogul”. Azt hittük, mindenkit ismerünk, akik lázadoznak, és csak azokat érik jogsérelmek, akikről tudunk. Sokat kellett tanulnunk, amíg rájöttünk, hogy ez nem így van, hogy a jogsértések dolgában is csak a jéghegy csúcsát látjuk.

Az alábbi történet azt érzékelteti, miképpen működött az elnyomó masinéria a „puha diktatúra” fénykorában, abban a mélységben, ahová nem hatolt el a tekintetünk.

Váczi Pétert 1973-ban, 19 éves korában izgatásért 14 hónapi fegyházbüntetésre ítélték. Az izgatást azzal követte el, hogy szobájában rendszerellenes tartalmú verseket és más írásokat rejtegetett.

1976-ban behívták katonának; politikai megbízhatatlansága miatt építő alakulatba sorozták be.
1977-ben öngyilkossági kísérlete után leszerelték.
1978-ban megnősült, két gyermeke született.

1980 augusztusában, a gdanski sztrájk idején, a piacon két civilruhás nyomozó igazoltatta, mert ingén „két darab gombostűvel felszúrt fehér-piros színű kokárdához hasonló szalagot”, azaz lengyel kokárdát viselt. Az igazoltatás során Váczi, aki előzőleg alkoholt fogyasztott, a rendőrök eljárásával kapcsolatban szovjetellenes kijelentéseket tett. Előállították, letartóztatták, majd „közösség megsértésének vétsége” miatt öt hónap szabadságvesztésre ítélték.

Az ügyész súlyosbításért fellebbezett.

A Fővárosi Bíróság helyet adott az ügyészi fellebbezésnek; és a vádlottat mellékbüntetésként 1 évre eltiltotta a közügyektől.

Az alábbiakban a jogerős másodfokú ítéletből idézünk:

„Az elsőfokú bíróság a váddal egyezően a vádlott bűnösségét a Btk. 269. § (1) bekezdés. c) pontjába ütköző bűncselekményben állapította meg. Ez a minősítés azért téves, mert a vádlott akkor, amikor a gyűlölet keltésére alkalmas módon a lengyelországi eseményekkel összefüggésben tett szovjetellenes kijelentéseket nem a Magyar Népköztársaság szövetségi, illetve barátsági együttműködését érintő cselekményt valósított meg, hanem a szovjet nép ellen gyűlölet keltésére alkalmas cselekményt követett el. Eszerint tehát bűncselekménye a Btk. 269. § (T) bekezdés d) pontja szerint minősül. (…)

Az első fokú bíróság ítéletében helyesen utalt arra, hogy a vádlottat korábban többek között izgatás bűntette miatt is elítélték, mégpedig végrehajtható szabadságvesztésre. Az elkövetett újabb bűncselekmény ugyancsak politikai jellegű. Ezekre figyelemmel a vádlott méltatlan a közügyek vitelére (…)

A fellebbezési tárgyaláson a vádlott védője útján a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését kérte arra hivatkozással, hogy a vádlott cselekményét ittasan követte el, és az ittas elkövetők gyűlöletet szító, vagy gyalázkodó kijelentései az azt meghallók körében súlytalanok.

A másodfokú bíróság a védői érveléssel nem értett egyet, annak ellenére, hogy az általa kifejtettek általában így értékelhetők. A konkrét esetben azonban a kijelentések tartalmát vizsgálva nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott a tényleges események folytán az aktualitásra alapozva tette meg kijelentéseit. Erre az aktualitásra figyelemmel pedig az általa mondottakat az azt meghallók fokozottabban figyelik. A már hivatkozott korábbi politikai jellegű bűncselekmény elkövetésére is tekintettel olyan kedvezőtlenek a vádlott személyi feltételei, hogy a büntetési célok a szabadságvesztés végrehajtása nélkül nála el nem érhetők. Ezért a másodfokú bíróság a büntetés végrehajtásának felfüggesztését indokolatlannak találta.

Budapest, 1981. évi február hó 3. napján.

dr. Lehoczki János sk. a tanács tagja, előadó
dr. Szabó Pálné sk. a tanács elnöke
dr. Vízi Mihály sk. a tanács tagja”

Nem zárhatjuk ki, hogy a Fővárosi Bíróság bírái Váczi Péterhez kifejezetten jóindulatúak voltak. Hiszen az ügyész súlyosbítási kérelmét úgy teljesítették, hogy a vádlott büntetését valójában nem súlyosbították.

Váczi Péter 1985-ben Nyugatra menekült. Franciaországban számítógépes programozóként dolgozott. 1989 októberében tért haza.

Jelenleg munkanélküli.

• Évforduló