Skip to main content

Erkölcsi alap nélkül?!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Lehet-e erkölcsi alap nélkül társadalmat építeni? Nyilvánvalóan nem. Ha lehetne is átmenetileg, nem érdemes, mert az ilyen rendszer nem tartós, lélekcsonkító és a többségnek szenvedést jelenthet. Gondoljunk az elmúlt negyven évre! Olyan semmilyen morálon alapult, hogy jószerivel bárkitől bármit el lehetett venni, mert ideológiailag megmagyarázták, „megalapozták”: a nép nevében teszik. Testi-lelki erőszakot alkalmazva olyan törvényeket hoztak, amelyek alapján jogosnak tűnhetett a művelet. Apámat állása elvesztésével és Szibériával ijesztgették, ha nem ajánlja fel önként öt holdját. (Megkérdezhetném az Agrárszövetség vezetőjétől, döntse el, hogy nem volt-e ez akkoriban életveszélyes fenyegetés, és biztos-e abban, hogy véletlenül nem éppen ezen a földön gazdálkodik-e?) Az 1956 utáni téeszagitáció idején a fülem hallatára dicsekedett a párttitkár: végül is belelőtt a plafonba, mert makacskodott a büdös parasztja. Így rabolták el a sztálinista ideológia alapján a parasztság birtokait, s tették őket bérmunkásokká, sokhelyt cselédekké saját tulajdonukban. Ez az egyik oka a rendszer bukásának: az erkölcs nélkül kreált tulajdon, amelynél hiányzott a valódi tulajdonos belső ösztönzése a hatékony munkára.

Most egy új társadalmat kell építeni, ami elsősorban a magántulajdonon alapul, hogy az elszegényedett milliókon segíteni lehessen, hogy a kis keresetű munkás is tudjon húst adni gyermekének. Lesz-e ennek a magántulajdonnak elegendő erkölcsi alapja? Lesz-e, ha a demokratikus új hatalom most törvényesíteni fogja a hajdani rablással (és mostani korrupciókkal) szerzett tulajdonokat?! Lehet-e ezt a kérdést megkerülni racionális gazdaságpolitikai megfontolásokkal?

Zsákutcába visz – vagy forradalomba – az a politika, amelyik a bűnnel terhelt tulajdonokat tisztára mossa, nem adja vissza a földet stb., mert erőszakot tesz az erkölcsön, ha törvényesíti az eltulajdonítást. (Természetesen nem a nagybirtokokra gondolok, mert azok visszaadása még régebbi jogtalanságokat helyezne vissza „jogaikba”.)

Csengey Dénes szájából hallottam: ha visszatérünk az 1947-es birtokviszonyokhoz, akkor az idén a földek 40%-a bevetetlen maradna. Ez a 40% nem 40%! Ez a 40% a 40% 40%-a. Ugyanis megközelítően a földek 40%-a kerülhet vissza a jogos tulajdonosokhoz (örökösökhöz), s ennek egy része – Csengey Dénes szerint 40%-a – maradna parlagon, tehát így már a földek 16%-a. És az elmúlt évben hány százezer hektár maradt parlagon? Azt mondják még – olykor a hatalom jogán okos – emberek, hogy a szövetkezetek megbolygatása veszélyeztetné az ország ellátását, meg hogy a nagyüzem a hatékony. A magyar mezőgazdasági üzemek hatékonysága talán felét sem éri el a nyugatiénak. Hazánkban egy hektár föld évente ezer forintot jövedelmez — mondták a parlamentben, míg ugyanezért a földért a téesz több ezer forintos bérletet kér. Ezeket a munka nélkül megszerezhető pluszezreseket védik az úgynevezett szocializmus hívei (haszonélvezői, átmentői), nem az ország kenyerét! Mert az ország mindennapi kenyerét jobban tudja biztosítani a magántulajdonon alapuló földművelés.

Nem helyes a földkérdést a szövetkezetekre leszűkíteni, hiszen ott vannak az állami gazdaságok is. Az a föld kié? Azt átmentették a vezérigazgatók, igazgatók, személyzeti igazgatók, igazgatóhelyettesek stb. – hasonlóan egyes ipari vállalatokhoz – saját tulajdonukba?

Tulajdont kell kapjanak azok a termelőszövetkezeti tagok is, akik nem vittek be földet. Közöttük osztható el annak a 60%-nak a joga, ami érintetlen marad a ’47-es birtokviszonyok alapján visszaadott földek nélkül is. Így minden föld jogos tulajdonosé lesz, meglesz a morális alap. A jövedelem sem a téeszt illeti meg, hanem azokat a földtulajdonosokat, akik bent maradtak, s ezzel a pénzzel ők gazdálkodjanak. Ne néhány vezető döntsön százak tőkéjéről. A szakember-vezető adjon tanácsot, hogyan kell hatékonyan gazdálkodni, de a nagy döntések joga végre kerüljön vissza azokhoz, akik valós birtokosai a földnek, akik ellátják a társadalmat élelemmel. A zöld bárók korszaka lejárt. Éppen a földek visszaadása húzza ki lábuk alól a talajt. Ha marad a régi téesz, akkor maradnak a kiskirályok, csak átvedlenek kapitalistának.

Állítják, hogy a ’47-es birtokviszonyokat követelve sokat akarnak a földtulajdonosok. Ez nem igaz. Éppen is keveset kérnek. Ha sokat akarnának, akkor azt mondanák: elvettétek földjeinket, ezzel negyven éven át évente holdanként több ezer forint jövedelemtől is megfosztottatok bennünket, ezeket a milliókat is adjátok vissza. De nem. Ezt nem kérik, mert nem érzik reálisnak. Nem kérik ezzel kapcsolatban az úgynevezett erkölcsi kár pénzbeli megtérítését sem. Csak a puszta földet. Kérik. Még.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon