Skip to main content

Európa békéltetője

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Gyógybombázás


Rejtvényszövegünk szerzője (1658–1743) nagyívű tanulmányban vázolta fel egy tartós európai „békerendszer” feltételeit. A francia felvilágosodás e korai képviselője egyik első megfogalmazója a gondolatnak, hogy nemzetközi szervezetek előtt tisztázzák az államok együttéléséből adódó kérdéseket. Abból indult ki, hogy az európai államok között létrehozható valamiféle tartós szövetség, amely dönt a tagok vitáiban. Elképzelései egykor tiszta utópiának tűntek, mára azonban részben túl is teljesítette őket a történelem, hiszen létrejött egy olyan szervezet, amely elvben az egész világot átfogja. Eközben viszont, sajnálatos módon, érvénytelenné vált szerzőnk víziójának legfontosabb előfeltevése, az a tétel, hogy vannak „ésszerűen gondolkodó viszálykodók”. Ha pedig nincsenek racionális felek, akkor félő, hogy a közvetítők viselkedése is egyre eszelősebbé válik.

Bibó István a nemzetközi szervezetek bénultságáról értekezett egykoron. Manapság mintha kezdenének magukhoz térni ezek az organizációk. Annyi bizonyos, hogy erőteljes és alapos gyógytornát folytatnak. A napokban lehettünk tanúi annak, hogyan próbálják gyakorlatba átültetni szerzőnk elképzelését a „szükséges és üdvös félelemről”. A szerbek horvát területről „barbár légitámadást” indítottak boszniai területek ellen. A minősítést itt nyugodtan komolyan vehetjük, hiszen az orosz külügyminisztertől származik, aki nem szerbellenességéről híres. Ezt torolták meg most hétfőn a NATO irányította repülőgépek.

Megtorlás? Bocsánat a kifejezésért: „arányos válaszlépésről” volt szó, hiszen nem barbárok bombázták az udibnai repteret, hanem finom, civilizált urak. A légicsapás sem csapás volt, hanem pedagógia lecke, amelyből – így a NATO-főtiszt – bizonyára tanulnak a szerbek. Persze, akinek van füle a repeszgránátok robbanására, az hallja. Mi is okosodhattunk, hiszen megtudhattuk, mi lehet „arányban” a boszniai kisgyerekek halálával. A szupertechnikával dolgozó gépek csak a kifutópályát tették tönkre, közben gondosan vigyáztak, nehogy valami kár érje a krajnai szerbek repülőgépeit. Technika a technikának nem vájja ki a szemét! Még mit nem! Gondosan vigyáztak arra is, nehogy kár érje a kifutópálya körüli épületeket. Nagyszerű! Talán már csak az hiányzott, hogy a támadások következtében újabb épületek bújjanak elő a földből a reptér körül.

Civilizációnk haladása azonban mindenképpen ebbe az irányba tart. A számítógép irányította fegyverekkel rövidesen elérhető lesz, hogy a támadott területek fölött vidám, ám tanulságos lézerjátékok jelenjenek meg az égbolton. Nagyobb bombák nyomán kultúrházak emelkednek, s bennük szexuális felvilágosító filmek szórakoztatják az erőszakoskodásban megfáradt harcosokat. Később egy-egy összehangolt támadás nyomán falvak kelnek életre, s civilizációnk fejlődése rövidesen eljut oda, hogy egy nagy összefoglaló, az egész földre kiterjedő, de mindenképpen arányos szőnyegbombázás után megkezdődhet a feltámadás.

Európa békéltetője


„Azok a békeszerződések, amelyeket Münsterben, a Pireneusokban, Aachenben… kötöttek, az akkor fennálló viszályokat rendezték. De minthogy az akkori gyengébb felek e szerződések kötésekor egy időre lemondtak igényeikről attól való félelmükben, hogy a háború folytatása esetén jóval nagyobb területeket veszítenének el, az alulmaradó szerződő felek többsége magában arra készülődött, hogy kedvezőbb idők jöttével, vagyis erőfölény esetén érvényesíteni fogja ama igényeket, amelyekről a különböző szerződések alkalmával látszólag végérvényesen lemondott. (…)

Van, aki dicső dolognak tartja, ha igaz ügy szolgálatában legyőzi és kifosztja ellenségét, miközben erőfölénye révén saját magának szolgáltat igazságot. A kicsinyes szellemeket, akik gondolkozásban nem emelkednek magasabbra az aljanépnél, megrészegítheti az erőfölény biztosította kiválóság, ám alapjában véve az ilyen hódítások nem valami dicséretreméltóak, különösen annak a fejedelemnek a jótéteményei mellett, aki népe és a szomszédos népek javára a békét megszilárdítja, s cselekedeteivel a méltányosság állandó és általános követésére buzdít.

Nincs olyan ember, aki ne erezné, hogy »Európa békéltetőjének« címe összehasonlíthatatlanul dicsőségesebb, mint azé, aki két-három tartományt meghódít, ami az illetőt gyakran gyűlöletessé teszi; míg a békéltetőt mindenki szereti, a népek és a jóravaló emberek pedig áldják cselekedeteit. (…)

Vitás kérdések megoldásakor azok az emberek, akik félnek a fegyveres harctól, egy vagy több közvetítőhöz fordulnak, akik valamennyiünknek kifejtik, mit tartanak ésszerűnek, méltányosnak, törvényesnek, s rávilágítanak a kölcsönös ígéretek és kötelezettségek tiszteletben tartásának módozataira; továbbá rámutatnak arra, hogy amennyiben a közvetítők tanácsai szerint járnak el, megkímélik magukat a háború költségeitől, kínjaitól, gondjaitól, nyugtalanságaitól és veszélyeitől.

Az érdekelt felek tényleges érdekeire alapozott érvek felsorolása a nagy tudású és ékesszóló közvetítők fejtegetései útján néha meggyőzik őket, s ez esetben a felek kibékülnek, szerződést vagy egyezséget kötnek a közvetítők tanácsa szerint.

Ám ha a szemben álló felek egyike hajthatatlan, s a közvetítőt tudatlannak vagy részrehajlónak tartja, a békülés útja lehetetlenné válik. Sajnos, sok az olyan csökönyös ember, aki túlságosan meg van győződve saját ügye igazáról, ugyanakkor a közvetítő jóhiszeműségében nem bízik eléggé.

Minthogy azonban ésszerűen gondolkodó viszálykodók is vannak, a közvetítés és a békítés útja mégsem teljesen járhatatlan.”

???


























Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon