Skip to main content

Fabula ante portas

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


Minden jó, ha a vég jó. /Reklám, 5p./ Végre nézhető a Magyar Televízió! /Reklám, 5p./ A Panoráma szerkesztőségének teljhatalmú ura rövid, de annál férfiasabb jegyzetében arról beszél, hogy ugyan nem lát be semmit, de hajlandó elgondolkodni dolgokon! /Reklám 5p./ Aztán nagy múltú műsorvezetője, egy hosszú szárú vörösrózsával egykori patrónája, néhai Kádár Jánosné, Tamáska Mária sírjánál könnyes szemekkel vall arról, hogy amióta többet olvas, sikerült kihüvelyeznie a kortárs költő üzenetét, „…a becsület annál sokkal többet ééér!”, azóta jobban alszik, elmúltak kényszeres, önigazoló téveszméi. /Reklám, 5p./ A Parabolából kivágják végre a többeket méltán felháborító angol humort tartalmazó bejátszásokat, és immár csak hazai alapanyagokból főzdögél. /Reklám, 5p./ A tévéhíradó többszörösen felnívódíjazott kollektívája annyi év után, végre megtanul súgás után olvasni. O. T. visszamegy logopédiát tanítani, L. K. hidegondola-szalon nyit Szegeden. /Reklám 5p./ Vitathatatlan tehetségű, eddig méltatlan mellőzött, elnyomott, elásott, porig alázott, tiszta gondolatú, nyílt tekintetű, önjáró mikrofonállványaik pedig lerázva bilincseiket bátran szemközt kérdeznek, akár egy címzetes minisztériumi tanácsnoknak álcázott vérnyulat is! /Reklám, 5.p/ R. Gy. visszatérve egy, immár nagyon esedékes agykontroll-tanfolyamról, újabb műsorral rukkol elő. Már a címe is sokat ígér, Tavaszi Lökködő! /Reklám, 5p./ A telesportosok új dizájnjuk szerint fecsegő londínerből átmennek kertésznadrágos kisvakondokba, a falutévések pedig egy bugyborékoló káposztás köcsönyre támaszkodva adomáznak és kukorékoltatják meg P. Gy. aranytojást tojó kokasát. /Reklám, 5p./ A bőrdzsekis főszerkesztő saját kérésére a Halló, vasárnap! helyett új, magyarosabb címet választ magának: Üres likból üres szél fú! /Reklám, 5p./ F. J. minden sármját belegyömöszkéli egy péntek délelőtti Napközibe, hogy az ország lakosságának legalább egyik fele telefon-rexezzen vele, de az ország inkább élni szeretne és dolgozni. /Reklám, 5p./ Tehát minden jó, ha a vége jó. /Reklám, 5p./ Végre nézheti a televíziót, aki akarja! /Reklám, 5p./ Csak egyre kell vigyáznia, hogy véletlenül se kapcsolja be.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon