Skip to main content

Felhívás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Egységes fellépésre a sztrájktörvény ellen és egy Gazdasági Alkotmányozó Tanács felállítására


A sztrájk végső eszköz a munkavállalók érdekeinek érvényesítésére. Mindenkinek érdeke, hogy ne kelljen e végső eszközzel élni. A sztrájk kétféleképpen előzhető meg: vagy azzal, hogy lehetetlenné teszik, vagy azzal, hogy szükségtelenné. Az előbbi módszer korlátozza és tiltja a sztrájkot, az utóbbi megelőzni igyekszik, az értelmes kompromisszumok feltételeinek megteremtésével.

A most előkészületben lévő sztrájktörvény az előbbi utat választja: a sztrájkjog korlátozására törekszik.

A sztrájkról a józanul politizáló, önkorlátozó szakszervezet megfelelő körülmények között lemondhat. A sztrájk jogának korlátozását ugyanakkor határozottan vissza kell utasítani.

A készülő sztrájktörvény olyan időszakban akarja gyengíteni a szervezett munkavállalókat, amikor az egymást követő elhibázott gazdaságpolitikák miatt a lakosság mind elviselhetetlenebb terheket visel. A robbanás, amelytől minden felelős ember irtózik, csak akkor következhet be, ha a munkavállalók szervezetlenek, ha nincsenek eszközeik arra, hogy jogos követeléseikről egyenrangú partnerként egyezkedjenek, ha kiszolgáltatottnak érzik magukat, ha az értelem helyett az indulat diktál. A sztrájkjog korlátozása csak akadályozza a megegyezéses politika feltételeinek kialakulását, s alapvetően ellentétes a meghirdetett demokratizálódási folyamattal. Csak egy olyan politikát szolgálhat, amely az állami bürokráciát tekinti a „közjó” kizárólagos letéteményesének, s ki akarja zárni a dolgozókat a válságterhek elosztásáról folytatott megegyezésből.

A törvénytervezet elleni fellépés tehát nemcsak a szakszervezetek elemi érdeke, hanem mindenkié, aki úgy gondolja, hogy kompromisszumos, de határozott reformokkal, a gazdaság hatalmi viszonyainak megváltoztatásával van pozitív megoldás a válságra. Egy alapvető emberi jogot érintő kérdés nem kerülhet a parlament elé a legszélesebb körű társadalmi vita nélkül!

– Egységes fellépésre, egységfront létrehozására szólítunk föl tehát minden érdekeltet, a szakszervezetektől a társadalmi szervezeteken és pártokon át a politikai vezetés reformszárnyáig! Követeljük együtt a korlátozó sztrájktörvény félre tételét!

– Javasoljuk egy Gazdasági Alkotmányozó Tanács felállítását a különböző szervezetek és irányzatok képviselőiből. A Gazdasági Alkotmányozó Tanács dolgozza ki az egyenrangú gazdasági partnerek jogi, intézményi feltételeit, ennek részeként a sztrájkok tárgyalásos megelőzésének módjait.                                         

Budapest, 1989. január 19.

Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete
„Humanitás” Gyógypedagógiai Demokratikus Szakszervezet
Mentős Dolgozók Önálló Szakszervezetének Alapító Munkabizottsága
Mozgókép Demokratikus Szakszervezet
Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének Országos Választmánya
Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének Országos Választmánya

E felhívás alapján január 27-én akciószövetség alakult, s a szakszervezetekhez számos független társadalmi szerv csatlakozott, követelve a tervezet társadalmi vitára bocsátását.

























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon