Skip to main content

Házkutatások, bírságok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Háromnegyed év krónikája


Január 28-án, az Inconnu csoport Harcoló város c. pályázatára[SZJ] érkezett művek bemutatása és aukciója (a rendezők a Szetának ajánlották fel az esetleges bevételt) helyiség-ellenőrzést tartott a rendőrség a kiállítás helyszínén, Philipp Tibor lakásán. Az anyagot lefoglalták, s „művészeti szabálysértés” valamint „tiltott adománygyűjtés” címén összesen 23 ezer forint pénzbírságot szabtak ki a házigazdára, valamint az Inconnu tagjaira, Molnár Tamásra, Bokros Péterre, Pálinkás Róbertre. Fellebbezésükre az összeget mérsékelték, megerősítve, hogy büntetendő szabálysértés történt. Négyen közös óvást nyújtottak be az ügyészségnek.

Március 11-én Gadó Györgynél, Nagy Jenőnél, valamint Solt Ottilia és Nagy András közös lakásán tartott házkutatást a rendőrség.

Nagy Jenőnél június 10-én, majd augusztus 27-én is házkutatás volt; júniusban a Demokrata 6. számának, augusztusban 7–8. számának példányait vitték el. Az utóbbi alkalommal a házkutatást kiterjesztették a kertre, a szomszédokra és a szomszédos kertekre is.

Három alkalommal – április 1-jén, május 26-án és július 12-én – kutattak a Vox Humana kör tagjainál: Talata Józsefnél, Bognár Mikoltánál és Bartók Gyulánál. Égtájak között c. folyóiratuk friss példányait foglalták le.

A házkutatásoknak két sokszorosító gép, nagy mennyiségű szamizdat esett áldozatul; a rendőri akciókat pénzbírsággal járó szabálysértési határozatok követték. Ebben az évben máris 100 000 forintnál nagyobb büntetést róttak ki a független sajtóra és kultúrára.

Az ellenzékkel folytatott párbeszéd, melyet nemzetközi sajtóértekezletén a kormányfő beharangozott, egyelőre a rendőrség illetékességi körébe tartozik. Vagy a független sajtót nem az „ellenzék”, hanem az „ellenség” kategóriája alá sorolná a hivatalos szóhasználat? A glasznosztynak ez az orwelli értelmezése nem ismeretlen előttünk: hetedik éve alkalmazza ránk a hatalom. Csernisevszkijt juttatja eszünkbe, az egykor sokat idézett orosz forradalmi demokratát, aki ezt írta volt: „A glasznoszty, mélyen tisztelt uraim, nem egyéb, mint a szólásszabadság helyettesítésére kitalált bürokratikus kifejezés.”












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon