Skip to main content

Kimutatkozunk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Aki olvasta az Iparművészeti Főiskola Intermediális Stúdiójának kiállítási plakátját vagy épp Szirtes János iskolaterápiás töprengéseit a múlt heti Beszélőben, tapasztalhatta, hogy nem könnyű megfogalmazni, mi is egyáltalán az intermédia. Nem csoda: nehéz szabadulni az iskola immáron nyolcéves permanens reformjának designer frazeológiájától, még nehezebb levetkőzni a szűken értelmezett designer gondolkodást, pedig – így utólag legalábbis – pofonegyszerűnek látszik, hogy értelmetlen dolog a fotót, a videót vagy épp a kerámiát az ipar-, az alkalmazott művészetet netán tervező szak kategóriába szorítani, ugyanakkor a hagyományos képzőművészeti mesterképzés keretei is szűkösnek bizonyulnak.

Szirtes János (a stúdió vezetője és létrehozója) a designer és a képzőművészeti felfogás határán sejti annak az új művészi gondolkodásmódnak a forrását, amely megszüntetheti a designer „röghöz kötöttségét”. Nem állítja, hogy ez az egyedül üdvözítő út, de annyi bizonyos, hogy elképzelése frissítőén hat a szakmai (értsd: video, kerámia stb.) gondolkodásra, átjárást nyithat az egyes művészeti ágak között, sőt pótolhatja a filozófia, esztétika, művészettörténet és a szaktechnológia közti hiányzó lépcsőfokokat, ahol egyelőre legjobb esetben is csak bukdácsolunk. Erre kínál jó programot a Bak Imre vezetésével kidolgozott elméleti képzési tervezet és a mesterrel való együttmunkálkodás, szakmák közti együttgondolkodás. Így érhető el azután, hogy a környezettervező szabadon használ videót, ecsetet vagy bármilyen eszközt, és ha visszatér a rajzasztalhoz, magával visz egy más közegben otthonos gondolkodást. Ennek az immár kétéves együttes munkának a termékeivel „mutatkozunk most ki” a közönség elé.

Az sem véletlen, hogy Jordán Tamás nyitja meg a kiállítást. Rövidesen indul a Merlin Színház és mellette egy elképzeléseiben nagyszerű színiiskola. Itt a növendékek egyszerre foglalkozhatnak a rendezéssel, dramaturgiával, díszlettervezéssel és természetesen színjátszással. Az Intermediális Stúdió és a színiiskola az előjelek szerint nagyon jóban lesz egymással. A kiállítás május 10-én 10 órakor nyílik a Tölgyfa Galériában (II., Henger u. 2.). Megtekinthető május 23-ig, hétköznap 10-18 óráig.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon