Skip to main content

Lehet valamivel kevesebb?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Választás-sirámok


„Aki többre képes, a kevesebbre is képes” – jegyzi meg mélyértelműen Estragon, miközben Godot-ra várakozik. Mintha csak az SZDSZ-en mélázott volna el. A politikai helyzetelemzések tucatnyi okot sorolnak és fognak még felsorolni, amelyek miatt a lehetséges többől végül is kevesebb lett. Én most csak kettőt emelnék ki.

Az első ok, ami miatt az SZDSZ alulmúlta önmagát, maga a választási mechanizmus, amely keveri az arányos – azaz listás – és az aránytalan – azaz egyéni választókerületi – elemeket. Ha ez a választási rendszer valami eleve kész adottság lett volna, akkor csak mint sorscsapást lehetne kezelni, ám a helyzet nem egészen ez. Ugyanis szemben sok javaslattal, amely a tisztán listás választásokat preferálta (korrigálva azt egy 4 vagy 5 százalékos mandátumszerzési küszöbbel), az SZDSZ szilárdan ragaszkodott az egyéni választókerületi elképzeléshez.

Végül is, mint tudjuk, olyan kompromisszum született, amelyből az SZDSZ ma már annak örülhet, ami nem az ő álláspontjából érvényesült.

Abban a koncepciónak teljesen igaza volt, hogy egy tisztán egyéni választókerületi rendszerben az állampárt tökéletesen visszaszorítható, akár 1% alá. Ám nem gondolt azzal a ténnyel, hogy egy aránytalan választási rendszerben elsősorban nem az a kérdés, hogy ki marad alul, hiszen minden közepes vagy annál kisebb erejű párt veszít. A döntő az, hogy melyik az az esetleg csak kis országos többséggel bíró párt, amely a választási rendszer logikája révén tényleges szavazótáborához képest aránytalanul naggyá duzzaszthatja parlamenti mandátumainak számát.

Az SZDSZ-koncepció nem számolt ezzel a ténnyel, vagy arra gondolt, hogy az SZDSZ lesz az a relatíve legerősebb párt. Bármelyik is igaz, hiba volt. Az állampárt háttérbe szorítása egy tisztán arányos, azaz listás választási rendszer esetén is megtörtént volna. Ám akkor most az MDF mandátumainak száma – bekalkulálva egy 4%-os küszöböt – legfeljebb 6%-kal haladná meg az SZDSZ-ét, és nem érné el a 30%-ot sem. A Fidesz a jelenlegi 5,5% helyett bő 10%-nyi mandátummal rendelkezne, vagyis az SZDSZ- és a Fidesz-frakció kényelmesen a kritikus 33% fölött volna, szemben a mostani nem egész 30%-kal etc., etc.

A másik fontos ok, ami az SZDSZ veszteségnek tekinthető választási eredményéhez vezetett, az paradox módon a győzelem volt. Pontosabban a győzelmek, amit az SZDSZ fél éve egyfolytában aratott. Az SZDSZ-t csak április 8-án érte az a hideg zuhany, ami az MDF-et a tavaly novemberi népszavazáskor. Az MDF akkor egyéves töretlen diadalútját időben szakította meg ez a fiaskó. Önbizalmát mérsékelte, figyelmét megsokszorozta. Az önvállveregető eufória helyébe a 2x2 józansága lépett.

Az SZDSZ számára az egyetlen intő jel, a március 15-i skandalum későn jött, és már nem tudta érdemben feldolgozni. Az április 8-i tapasztalat pedig végképp kései volt, olyan kései, hogy már csak a lehető legkorábbinak tarthatjuk – legalábbis a következő választások szempontjából.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon