Skip to main content

Mi az igazság prémiumügyben?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Lapjuk egy, a közelmúltban megjelent számában Kié lesz az Akadémiai Kiadó? címmel rövid írást tett közzé. E cikk érinti vállalatvezetői jövedelmemet, s arról teljesen légből kapott adatokat közöl. A téves adatok nyilvánvalóan az írás prizmájának torzító állását voltak hivatva szolgálni.

Elvárom, hogy a Szerkesztőség – miután betekintett a valós tényállást rögzítő papírokba – elhatárolja magát e valótlan és tendenciózus, kizárólag a hitelrontás ügyét szolgáló cikktől, s a lap hasábjain helyt ad egy olyan helyesbítésnek, amelynek szövege egyetértésemet bírja.

Tisztelettel

Hazai György
a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat igazgatója




Hazai György, az Akadémiai Kiadó főigazgatója 1990. február 1-jén nyilatkozott a Hazai Tükör c. tévéműsorban. Ekkor – miközben a képernyőn a Kié lesz az Akadémiai Kiadó c. cikkem volt látható – azt állította, hogy téves és nem felel meg az igazságnak az, hogy ő az elmúlt időszakban 400 ezer forint prémiumot vett fel. Ő tehát ezért, és a többi, a Kiadót tárgyaló cikk miatt a sajtóetikai bizottsághoz fordult. Szükségesnek látom, hogy az olvasót a következőkről informáljam:

1. Az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat kollektív szerződése 1986–1990 című, 1989-ben kiadott füzetke 33. oldalán a 6. rész: Az 1988. évi nyereség felosztása cím alatt az alábbi táblázat olvasható:

6.2 Adózott nyereség felosztása

Megnevezés____________________eFt

Lakásépítés támogatására              500
Főigazgató prémiumára                  410
Stb.

2. 1988 novemberében értekezlet volt a Világirodalmi Lexikon szerkesztőségében. Az egyik szerkesztő ekkor kifogásolta a 400 ezer Ft-os főigazgatói prémiumot. Az ügyvezető igazgató az összeget nem cáfolta, sőt azt állította, hogy tekintettel a főigazgató hatalmas felelősségére és széles körű nyelvismeretére, ez az összeg nem tekinthető túl magasnak.

Szilágyi Imre





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon