Szabolcsi János

Nyomtatóbarát változat

Szellemi játékaink, kedvteléseink, szórakozásaink közül miért éppen a sakkjáték áll ellen a legjobban a divatoknak, vonzza egyaránt az érdeklődő kamaszt és a kikapcsolódni vágyó belgyógyászt, miért éppen a sakkot nem szokás megunni?

Erre a közhelyes kérdésre többfajta válasz létezik. Az igényes elméleti magyarázat például azt fejtegeti, hogy a sakkjáték voltaképpen világmodell, játszása szimbolikus teremtés és rendezés, kétségtelenül erős hadi jellege ennek alá van rendelve. Ha erős sakkozókat kérdezünk, ők elég gyakran felelik azt, hogy szellemi fölényüket kívánják ellenfelük legyőzésével bizonyítani. Én, mint tanárember, a sakkjáték igazságosságát szeretem kiemelni. Nincs protekció, nincsenek előjogok, lényegében nem játszik szerepet dopping, súgás, puskázás: csak a tudás játszik szerepet! Ez az a terület, ahol a falusi szegény gyerek régen is, ma is nagyjából olyan eséllyel indulhat, mint egy gazdag városi. (Jó példa erre Almási Zoltán eredménye.)

Magyarországon sokan játszanak és nagyon jól – a sakk-kultúra hordozói (könyv- és folyóiratkiadás, rovatok, televíziós közvetítések stb.) azonban siralmas állapotban vannak. Német, angol, francia és spanyol nyelvterületen szakkönyvek százai jelennek meg évente, nálunk három-négy. A kiadók erre persze azt mondják, hogy Magyarországon sakk-könyvet nem lehet megfelelő példányszámban eladni. Nem tudom, ezt honnan veszik, mivel meg sem próbálták.

A Corvina vállalkozása, a német Sakklexikon magyar változatának kiadása először ad ilyesfajta kézikönyvet a magyar olvasó kezébe. Kiválóan találták el az arányokat: szerény, de gusztusos kiállításban, még megfizethető áron (1500 Ft), 300 oldalon sikerült lényegében teljes képet adni a sakkozás világáról! Ehhez tudni kell, hogy itt öt különböző területről van szó: a gyakorlati sakkozás világa, a sakkelmélet (megnyitások és végjátékok), a sakkozás története, a művészi sakk (feladvány- és tanulmányszerzés) és a levelezési sakk a lexikonban megfelelő arányokban van jelen.

Különösen jó ötlet, hogy a nagy sakkozókról és az egyes megnyitási változatokról szóló szócikkeket elemzett mintapartikkal teszik teljessé – így az olvasó néhány száz alapjátszmához is hozzájut.

A szócikkek megfogalmazása – és a magyar fordítás – korrekt, pontos, szakszerű. A lexikont végigolvasva mindössze három-négy vitatható megfogalmazást találtam. Például: az aktív sakkot (2x30 perc gondolkodási idő) ma világszerte és nálunk is rapidnak nevezik; a blitz jelentése ma mindenütt 5-5 perces villámjátszma – „magyarul” snellparti; a forciert helyett van egy kiváló magyar szó: fonalas; biztos, hogy az „előrenyomulásos” változat jobb elnevezés az eddig használt „betolós” helyett? Mindenesetre hosszabb. Néhány szócikk annnyira aktuális kíván lenni, hogy nem való lexikonba: az például, hogy ki melyik csapatban játszik, évről évre változik (pl. 74. o.) Ugyanott olvassuk: „A legutóbbi klubcsapatok Európa Bajnokságának döntőjébe…” Megjegyzéseim: 1. Rossz a szórend. 2. Mihez képest legutóbbi? Jót mulattam a Krogiusz nagymesterről írott kis szócikken, amely szerint a szovjet sakkszövetség egykori vezetője, aki pszichológus is, „éppen lélektani vonatkozásban követett el hibákat”. Azért ez nem volt ilyen egyszerű – gyanúm szerint ez a poszt a politikától sem volt teljesen független…

A lexikonkritika elmaradhatatlan része a kimaradt nevek felsorolása. Sakklexikon válogatása elég jó, de ne fosszuk azért meg magunkat ettől az élvezettől!

Tehát: a lexikon tartalmazza a sakkról szóló jelentősebb irodalmi művek szerzőit a régebbi korokból, de Zweig (Sakknovella), Nabokov (Végzetes végjáték, eredeti címén A Luzsin-védelem), Woody Allen (A Gossage-Vardebedian iratok), sőt Karinthy sem kapott szócikket. Teljesen érthetetlen, miért nincs partija Paul Keresnek. Korunk nagyjai közül elég rosszul járt Barejev.

Az egyetlen igazi probléma a magyar anyag válogatása körül van. Természetesen nem fér be mindenki, de a hiányok elég nagyok. A történeti anyagból kimaradt Grimm Vince, holott a legendás múlt századi triumvirátus másik két tagja (Szén és Löwenthal) benne van. E századi nagyjaink közül hiányolom a szakíróként is jelentős Bán Jenőt és Szily Józsefet. Egyetlen kicsi oldalon fel lehetett volna sorolni a magyar férfi és női bajnokokat. Közülük néhányan nem is kaptak szócikket. A válogató a határt a nagymesteri címnél húzta meg, ez logikus, mégsem fogadható el, hogy nincs benne a lexikonban a négyszeres bajnok Lángos Józsa, valamint Dely Péter, a Honfi-házaspár, Krizsánné (Bilekné), Ozsváth András. Nevezettek kiemelkedő jelentőségű alakjai a magyar sakkozásnak. Gondolom, e hiányokat a második kiadásban pótolják majd.

Második kiadás? Talán sor kerülhet rá. Ami engem illet, mindenesetre azt javaslom sakkszerető olvasóinknak, szerezzék be ezt az első kiadást, mert a második nyilván jóval drágább lesz…

• Sport