Skip to main content

Nagyvilág, 1994/5

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Folyóirat


Sokáig aggódhattunk, hogy pénz hiányában megszűnik egyetlen világirodalmi folyóiratunk. Úgy látszik, a Nagyvilág túlélte a válságot. Újabban tematikus számokat jelentetnek meg, ezúttal Sylvia Plath a főszereplő.

Sylvia Plath a legkevésbé sem akart „Sylvia Plath” lenni. Mintafeleségnek készült, tündéri kisgyermekek címlapra kívánkozó édesanyjának egy ragyogó intelligenciájú és modorú férj oldalán; alkalmanként novellákat küldözgetni a Hölgyvilág számára, később betörni a bestsellerlistára, és jó ideig ott is tartózkodni egy bombasiker regénnyel. Festett, aranyszőke haj, Chanel No. 5., egy kétszáz dolláros koktéltáska, mesteri villanellák és még profibb szonettek – íme, ideáljai. Ám 1953 nyarán szétrombolódott minden. Ekkor még sikerült megmenteni. De tíz év múlva beteljesedett a sorsa. Minden öngyilkosság szörnyű, ám az övébe meglehetősen bizarr és hátborzongató elemek is keveredtek: mielőtt kinyitotta a gázcsapot, gondosan odakészítette a tejet és a vajas kenyeret a gyerekei ágya mellé, a maga feje alá pedig egy tiszta törülközőt terített, mielőtt bedugta volna a sütőbe. De a végső tett előtt, valóságos alkotói lázban, megírta élete fő művét, az Ariel című verseskötetet. Most közölt kiváló esszéjében (A hallgatag asszony) Janet Malcolm nagyon érzékletesen írja le a helyzetet: „nekünk is lehetnek emlékeink a szexuális féltékenységről, a betegség legjellegzetesebb szimptómája éppen az őrjöngés. Viszont kevesen tapasztaltuk meg a betegség kifejlődése közben a kreativitás sürgető erejét, és hoztunk létre olyan művet, amely minden eddigi munkánkat felülmúlja. 1962 két rövid őszi hónapja alatt, miközben Hughes elköltözött Devonból, Plath pedig aludni, enni képtelenül, hol valóban magas lázban, hol a szánalmas önsajnálat, a féltékeny harag jelképes lázrohamaiban vergődött, megszületett az Ariel versek többsége.” Pontosan tudta, hogy mit hozott létre: „Megvan, bennem van, zseniális író vagyok. Életem legjobb verseit írom, híressé teszik majd a nevemet” – írta édesanyjának. Két döbbenetes költeménye a mostani összeállításban is szerepel. A vidéki csinibabából Lazarus kisasszony lett. Felkavaró olvasmány a folyóirat gondosan összeállított anyaga, de némi filológiai és életrajzi tájékoztatás talán még elkelt volna.

Nagyon szép az orosz Mark Haritanov Zene című elbeszélése. Balogh Géza Mrozek most publikált drámáját ismerteti, a Szerelem Krímben rendkívül érdekesnek ígérkezik, reméljük, hamarosan olvasható lesz magyarul.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon