Ara-Kovács Attila

Nyomtatóbarát változat

Lawrence Eagleburger amerikai külügyminiszter a múlt hét közepén Romániában járt. A hír valódi jelentőségére igazából az világít rá, ami a látogatás nyomán nem következett be.

A bukaresti kormány ugyanis nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy a találkozó alkalmából az amerikai adminisztráció bejelenti: Románia újra megkapja a Legnagyobb Kereskedelmi Kedvezményt, melyet 1988-ban, a Ceausescu-diktatúra emberjogi túlkapásai miatt veszített el.

Az amerikai külügyminisztérium hajlott is arra, hogy a lényegében demokratikus keretek között megtartott romániai parlamenti és helyhatósági választások miatt „visszaadja” a kedvezményt, ám jelentős tényezők – így mindenekelőtt a kongresszus emberjogi bizottsága – ezt hevesen ellenezte. Tom Lantos és Chat Atkins demokrata képviselők levélben nyomatékosan emlékeztették mind a külügyet, mind pedig személy szerint Eagleburgert azokra a feltételekre, melyekhez nemcsak ők, de a romániai ellenzék is kötni szeretné a legnagyobb kedvezmény megadását.

RMDSZ-forrásokból kiszivárgott hírek szerint az amerikai diplomata hétórás romániai jelenléte során félórára találkozott az ellenzék legfontosabb pártjait tömörítő Demokratikus Konvenció, közöttük a magyar szervezet képviselőivel, akik Eagleburger figyelmébe ajánlották, hogy 1991 augusztusában már megfogalmazták álláspontjukat a legnagyobb kedvezménnyel kapcsolatban. E szerint csak abban az esetben támogatnák a vámfeltételek lazítását, ha azt az amerikai kormány szigorú feltételekhez kötné.

Melyek is ezek a feltételek? Mindenekelőtt az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása. Továbbá a demokratikus rendszer működésének biztosítása, nem utolsósorban a médiák szabad garantálása minden politikai erő számára. Tegnap az ellenzéki képviselők külön hangsúlyozták, hogy a kedvezmény megadása az új parlamenti választások előtt a jelenlegi kormányt segítené, azaz a posztkommunista Nemzeti Megmentés Frontjának átnyújtott ajándék lenne.

Megfigyelők a látogatással kapcsolatban mindenekelőtt azt emelik ki, hogy James Baker külügyminiszter 1990. februári útja óta Eagelburger a legmagasabb rangú Bukarestbe látogató diplomata, és hogy a szórványos amerikai–román kapcsolatfelvételek sorában a mostani találkozó sem hozott igazi áttörést. A legnagyobb kedvezmény visszaadásának bejelentése elmaradt. Politikai jelentőségű megállapodásra pedig egyáltalán nem került sor, mindössze egy kölcsönös beruházásvédelmi egyezményt hoztak tető alá.

Mindez azokat látszik igazolni, akik az amerikai politika további megkeményedését jósolják, illetve arra hívják fel a figyelmet, hogy amerikai részről azok az országok, amelyek nem tudnak stabil, működő demokráciát teremteni, a kapcsolatok tényleges javulására aligha számíthatnak. Az amerikai adminisztráció tehát tanulni látszik Kelet-Európa legújabb kori történelméből, s talán remélni lehet azt, hogy a rossz jugoszláviai tapasztalatokat a Fehér Ház valamelyest kamatoztatni fogja Romániában is.

• Külföld