Skip to main content

Női hang, arckép mögül

Szijj Ferenc

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Átirat, toldalék


Növény akartam lenni. Egyetlen
levél, és csak a fény.
Egy napszak hatalmas munkájában
bosszú és jóvátétel.

Elválasztok. Megemésztem
az áttetsző dolgokat,
és emésztetlenül hagyom a földet.
Nagy változásként meghalok.

Ez volt a természetes büntetés,
magamra fordítottam,
hogy lássanak.
És a fordított időt.

Az ennivalót kihánytam.
Nem is sejtették,
milyen szörnyű jel
zúdul ilyenkor a város csatornáiba.

Beteg voltam nagyon,
és ezt tudtam is,
bár talán csak abból,
hogy könnyű volt elmesélni. –

És aztán a gyógyulás is
így kibomlott bennem,
mint egy nagy, színes esernyő,
aminek csak meg kell nyomni a gombját,

és hozzászorítja a felhőt az éghez.
Akkor pedig tartani kell,
vagy megkérni valakit
egy pillanatra, és futás.



































Megjelent: Beszélő folyóirat, 9–10. szám, Évfolyam 5, Szám 7


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon