Skip to main content

Nyilatkozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


(...)

Sajnos, az a helyzet, hogy most nemcsak egész Lengyelország, hanem az egész világ szemtanúja lesz a hatvan esztendővel ezelőtt történt tragédiának. A tömegmészárlást a németek az első perctől filmre vették és fényképezték. Ami egyébként cáfolhatatlanul jelzi, hogy a vérengzést németek kezdeményezték. Gross könyve és a könyv körül támadt visszhang hatására jelenleg keresik a filmet a Propaganda-Amt, az SS és a Gestapo archívumaiban, amelyek Hitler bukásakor az amerikaiak kezébe jutottak, akik Ludwigsburgban helyezték el. A filmet tehát nagy valószínűséggel előbb levetítik a világ televízióiban, mintsem Lengyelországban a nyomozás eredménnyel járna.

Mit tehetünk, hogy korlátozzuk e látványosság káros hatását? Égető szükség lenne egy jelképes aktusra, mely kifejezné sajnálkozásunkat, és amely elégtétellel szolgálna a bűntényért és a kegyetlenkedésért, amit honfitársaink elkövettek. Nem az a lényeg, hogy erre az ünnepi aktusra Jedwabnéban, Varsóban vagy máshol kerül sor. Az a lényeg, hogy megelőzze mind Gross könyvének amerikai megjelenését, mind pedig a film megtalálását és levetítését. És hogy a lengyel, valamint a külföldi média világgá kürtölje. Csak így leszünk képesek eredményesen és hitelt érdemlően védelmünkbe venni Lengyelország jó hírét, és szembeszegülni a rágalommal, hogy a lengyelek Hitler bűntársai voltak a vészkorszak gaztetteiben.

Ha megpróbáljuk igazolni a bűnt, áthárítani a felelősséget az áldozatokra, ha enyhítő körülményeket keresünk, akkor a világ szemében az egész nemzetet bűnrészessé tesszük. Nekünk, lengyeleknek még az előtt meg kell bélyegeznünk e tömegmészárlást, hogy a világ közvéleménye ezt megteszi.

(Gazeta Wyborcza, 2001. március 12.)


Pályi András fordítása











Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon