Skip to main content

[Olvasói levél]

(Duray Miklós)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Duray Miklós: Tudatos vereség? (Beszélő, 1992. június 13.)


Az interjúhoz fűzött szerkesztőségi megjegyzést az alábbiakkal kívánom kiegészíteni:

Popély Gyula, a Néppárt elnöke abban az esetben mondott volna le arról, hogy pártja „önálló választási személyiségként” induljon a választásokon, ha a koalícióban részt vevő többi párt is hasonlóképp dönt. Ebben az esetben a jelöltek egy közös választási párt tagjaiként, s nem koalíciós pártok képviselőiként szerepeltek volna a választási listán. Ez a terv azonban nem valósult meg.

Duray Miklós
az Együttélés elnöke







Hivatkozott cikkek

Költségvetési hitel – 50 százalékos kamattal
Séta Ortopédiában

Megjelent: Beszélő hetilap, 25–26. szám, Évfolyam 4, Szám 25


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon