Skip to main content

Sz, mint sz…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


Szolidaritás. Szép dolog. Mégis a szolidaritásnak az formája, amelyet a tévéhíradó hétfő esti A Nap című ekszkluzívnak nevezett rovata tálalt nézőinek, az valami más. Történt ugyanis, hogy az ország egyetlen független, elfogulatlan etc. orgánuma, a Pesti Hírlap bemondta az unalmast. Nem mintha tiszavirág élete során nem minden áldotta nap nem ezt tette volna, de hát most úgy tetszik. Ez lenne az igazság, ha a tévéhíradó nem olyan színben tüntette volna fel az ügyet, mintha a nemzet egyik, ha nem az egyetlen fároszát döntötte volna le a vihar. („Meghalt a Pesti Hírlap, oda az igazság!” – adom a Híradó szegény szőke asszonyának szájába a történelmi szavakat. Megjegyzem: önkényesen.) A Nap című ekszkluzivitás hosszú perceket szánva rá, tévéhíradós alapossággal járta körbe a bukás szomorú körülményeit, és még néhai Kossuth Lajost is sikerült belerángatnia ebbe a szerencsétlen ügybe, sugallva hogy a nagy férfiú emléke találtatik meggyaláztatni most. Szem nem marad szárazon. Az igazság az, hogy annyi mindent láttunk már a tévéhíradóban, hogy egy leírott betűt nem érdemelne az egész, ha… Ha nem jutna eszünkbe egy-két dolog. 1. Vajon a szűken és bőven vett híradós stáb hány tagja és hányszor dobott ki pénzt kies otthonának ablakán, hogy előfizessen erre a remek, izgalmas, független etc. lapra? 2. Ha a lap jó, független etc., akkor a hirdetők miért vonták meg tőle a bizalmukat már a választás másnapján? 3. (és talán a legfontosabb) Honnan veszi magának a morális bátorságot a közszolgálati tévé közszolgálati híradója, hogy egy pimfli ügyet országot, népet, nemzetet, hazát etc. érintő sorskérdésnek tüntessen fel? Ezek olyan kérdések, amelyeken gondolkodni sem érdemes. Azon már inkább, mennyivel csinosabb lenne a dolog, ha a Pesti Hírlap ejthetett volna könnyeket a Híradó csúfos vége miatt. Csinosabb, egyszersmind honi megfontolásokból sokkal üdvösebb.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon