Skip to main content

Szemben az árral

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A kedd esti híradások végre eldöntötték a hetek óta dúló csatát: Gorbacsovot újból megválasztották az SZKP főtitkárának. A jelek szerint tehát Gorbacsovnak talán sikerül felszínen maradni a nagy erővel előretörő konzervatív hullámmal szemben, ügyes ügyrendi manővereivel sikerült a saját szándékai szerint megoldania bizonyos kulcskérdéseket, különösen ami a pártvezetés és a Központi Bizottság személyi összetételét illeti. A legbonyolultabb folyamatok azonban majd csak a második szakaszban zajlanak, a helyettesek és a KB-tagok megválasztásakor akkor dől el, miként lehet befolyásolni a pártot és apparátusát – nyilatkozta az APN tudósítójának Jegor Sztrojev, az SZKP KB titkára, aki a délelőtti esélylatolgatások során úgy tippelt, hogy Gorbacsovot legalább kétharmados többséggel választják meg, az ellene leadott szavazatok száma legfeljebb 1000-1500 lesz. Ez az eredmény határozza meg a lehetséges jövőbeni ellentéteket.

Hogy mennyire nem alaptalanok a „lehetséges ellentétekre” vonatkozó előrejelzések, utal rá a hétfői ülésnap botránya is, amelyről szintén az APN budapesti irodájának tudósítása alapján számolunk be.

Mint ismeretes, Alekszandr Jakovlev, a demokratikus vonal vezéregyénisége felháborodott hangon hozta a küldöttek tudomására, hogy magukat meg nem nevező személyek hamis jegyzőkönyvet terjesztenek röplapok formájában arról a találkozóról, amely közte és a demokratikus, ill. marxista platform képviselői között zajlott. Jakovlev a nyilvánosság előtt cáfolta meg az őt ért rágalmakat, melyek arra engednek következtetni, hogy ellenfelei a legmocskosabb módszerektől sem riadnak vissza, hogy lejárassák, s olyan képet alakítsanak ki róla, mintha ő lenne a legvehemensebb kezdeményezője a pártszakadásnak, azaz mintha egyetlen célja a peresztrojka megbénítása lenne. Jakovlev más kongresszusi „szamizdatok” ügyében is vizsgálta és állásfoglalást követelt: nagy példányszámban terjesztik a kongresszusi küldöttek közt a moszkvai Egység nevű társaság röplapját, mely Gorbacsovot minden különösebb kertelés nélkül „a párt és az állam kerékkötőjének nevezi, s azzal vádolja, hogy harcostársa, Jakovlev revizionista receptjei alapján a szocializmus végleges megsemmisítésére tör”. A Russzkij golosz című „független” lapból származó s a kongresszuson xeroxmásolatban terjesztett cikk még tovább megy: „Új Hitlerre van szükségünk, nem Gorbacsovra! Azonnali katonai puccsot követelünk! Szibériába a peresztrojka megbuktatóival!” – s a cikk szerzői mások mellett Jakovet is lágerbe küldenék, aki mindezen sajtótermékek ismertetése alapján minden bizonnyal nem ok nélkül jutott arra a következtetésre, hogy itt előre eltervelt, összehangolt rágalomhadjáratról volt szó.

Ami a katonai puccs lehetőségét illeti, e kérdésben erősen megoszlik a kongresszusi felszólalását, aki két héttel ezelőtt, az Orosz Kommunista Párt alakuló kongresszusán kíméletlenül bírálta a szovjet vezetést amiatt, hogy a hadsereg érdekeit figyelmen kívül hagyva, megindították a Kelet-Európában állomásozó szovjet csapatok kivonását. Makasov a hadsereg „egységes fellépését követelte”. Viktor Alksznisz alezredes, kongresszusi képviselő szerint azonban a tisztikar többsége a peresztrojka feltétlen híve, ami eleve kizárja az egységes fellépés, netán egy katonai puccs lehetőségét. Az APN tudósítójának, Vitalij Mirnijnek adott interjújában hangsúlyozza, hogy „fegyveres incidensek minden további nélkül előfordulhatnak, különösen a Baltikum, a Kaukázus vidékén és Moldáviában, ahol egyre gyakrabban hoznak olyan intézkedéseket, amelyek mélységesen sértik az ott szolgáló katonák politikai és szociális érdekeit”. Az alezredes nyilatkozata szerint a hadsereg az SZKP-kongresszustól várja az egyértelmű utasítást, milyen politikai taktikát kövessenek, miközben egyebek közt a kongresszusi küldöttek is egyre hevesebben követelik a hadsereg depolitizálását és a honvédelmi minisztérium megújítását. Jazov marsall fontolva haladó katonai reformjai a jelek szerint senkit sem elégítenek ki: az egyik legnagyobb vitát kiváltó kérdés például az volt, hogy vajon melyik oldal mellett fog állni a hadsereg egy esetlegesen bekövetkező politikai konfliktus esetén…








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon