Yehuda Lahav

Nyomtatóbarát változat

Tel-Avivba érkezve alig 30 méterre parkoltam a lakásomtól. Az eső csak szemerkélt, az esernyőt a kocsiban is hagytam, de alig tettem pár lépést, megnyíltak az ég csatornái, és mire a házhoz értem, a trópusi eső bőrig áztatott. Tíz perccel később már megint sütött a nap.

Az arab–izraeli béketárgyalások hasonlatosak ehhez a közel-keleti tavaszelőhöz.

Esőfelhők. A hangulat olykor pesszimista. Az Oslóban megkötött és Washingtonban a múlt szeptemberben aláírt elvi megegyezés után sokan gyors előrehaladást és megállapodást reméltek. Most a részletekről és a megvalósításról tárgyalnak – s az ördög, mint mindig, a részletekben bújik meg. Kairóban Peresz izraeli külügyminiszter kilencórás eszmecserét folytatott például arról, hogy a palesztin autonóm terület határátkelőhelyein az izraeli vámőrök jelen legyenek, vagy csak a távolból ellenőrizzék elektronikus eszközökkel a ki- és bejövőket. Egy türelmetlen izraeli publicista erre így reagált: „Nem is tudtam, hogy a cionista eszmeiség megköveteli, hogy az izraeli vámőröknek saját kezűleg kell kutakodni az arab nők holmijai közt.”

Sivatagi szél. Amikor végre megszületett a megegyezés, Pereszt Jeruzsálemben már várta Arafat faxüzenete: megfellebbezte a megegyezést, és nyolc új követelést támasztott.

Arafat szinte mindig megfellebbezi a munkatársai által aláírt megegyezést, hogy minden siker személyesen az ő nevéhez fűződjön. Ezúttal is személyesen találkozik Oslóban Peresszel. E sorok írásakor még nem tudni, mi lesz a találkozás eredménye, de mérget vennék rá, hogy Arafat el fogja fogadni az általa korábban elutasított kairói megállapodás lényegét.

Mennydörgés.
Damaszkuszban a genfi Clinton–Asszad-találkozó előtt csak úgy villámlottak-mennydörögtek az erélyes nyilatkozatok. Az Izraellel kötendő megegyezés ki van zárva, „amíg Izrael nem üríti ki az összes megszállt területek utolsó négyzetcentiméterét is”. Genfben semmilyen áttörés nem várható, ezt Clinton elnök éppen olyan jól tudja, mint Rabin.

Olvadás. A Golan-fennsík felett tornyosuló Hermon hegységben az idei kevés csapadék ellenére még javában tart a síszezon, de Damaszkuszban már elmúlt a vihar, és megkezdődött az olvadás. Genfben Asszad elnök először jelentette ki nyilvánosan, hogy hajlandó békésen rendezni a viszályt Izraellel. Lelkes amerikai hírmagyarázók a nyilatkozatot „igazi áttörésként” minősítik.

Bárányfelhők az ég peremén. A palesztinok nem szeretnék, ha Szíria megelőzné őket. A genfi csúcs után már nyoma sincs a pesszimista hangulatnak a palesztin–izraeli tárgyalásokon. Tabában a tegnapelőtti „elháríthatatlan” akadályokat mindkét fél jelentéktelen nézeteltéréseknek tartja. A palesztin szóvivők egy-két hét múlva, az óvatosabb izraeliek öt-hat hét múlva várnak megállapodást.

Kék az ég. A párizsi gazdasági tárgyalásokon (amelyek érdemtelenül háttérbe szorultak) a palesztinok és az izraeliek megegyeztek az autonóm terület adórendszeréről, a pénznemek használatáról, sőt még a benzin jövendő áráról is. A palesztinok kifejtették, hogy szeretnék, ha egy közös izraeli–palesztin fejlesztési bank alakulna, és partnereik értésére adták, hogy szívesebben működnének együtt izraeli, mint jordán bankokkal. Katar és más öbölbeli államok földgázt szállítanának Izraelnek egy nagyarányú kereskedelmi szerződés keretében. Jordániai és izraeli szakértők egy közösen felépítendő csatornáról tárgyalnak a Vörös-tenger és a Holt-tenger között.

Fagy, de ezúttal a Jordán keleti partjain. Husszein király haragosan reagált az izraeli–palesztin bank tervére, és ultimátumot intézett a PFSZ-hez: vagy azonnal felújulnak a palesztin–jordán tárgyalások, vagy különtárgyalásokat kezd Izraellel.

Köd. Senki nem tudja előre, mikor, ki, kivel jut megegyezésre, és ki kit előz meg. A közel-keleti békefolyamat olyan szövevényes és bonyolult lett, hogy szinte minden megoldást lehetővé tesz. Egy dolog azonban szinte bizonyosnak látszik: a folyamat visszafordíthatatlan. Mivel annyiféle érdek érvényesül benne, egyéni elhatározása szerint most már egyetlen fél sem hiúsíthatja meg. Minden erőfeszítésük és látszólagos sikerük ellenére ez az arab terrorszervezetekre éppúgy érvényes, mint az izraeli telepesekre.

Telihold. Tíz palesztin szervezet Damaszkuszban megalakította az „Ellenállási frontot”, amely „a végsőkig fog harcolni a békeszerződés meghiúsításáért”. A Hamasz esküt tesz a fegyveres harc folytatása mellett. New Yorkban bombamerényletet hajtanak végre a „Béke most” izraeli mozgalom irodái előtt. A helyszínen szórólapokat találnak egy eddig ismeretlen, „Dávid pajzsa” elnevezésű szervezet aláírásával: „A polgárháború megkezdődött.” Mindez azonban – írja egy izraeli lap – csak „kutyaugatás a teliholdra”.

Szivárvány. A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint az izraeli zsidó lakosság 60 százaléka támogatja a palesztinokkal folyó tárgyalásokat, s az izraeli rádió kívánságműsorában így szól a messze legnépszerűbb sláger refrénje:

„Isten veled, Gáza – mi sietünk más tájakra,
Isten veled Gáza – mássz most másik fára!”

Zuhog az eső, aztán pár perc múlva kisüt a nap. Csuromvizes izraeliek, palesztinok, jordánok és szíriaiak sütkéreznek a tavasz eleji napsugarakban. A szivárvány – a bibliai megbékélés isteni jele – fölragyog a sötét felhők hátterén.

• Külföld