Skip to main content

Varázsfuvola

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer – 1983-ban – Berlin (Nyugat) városában két kisfiú, Hinrich Horstkotte és Philippe-Nicolas Brunner nevezetű. Ezek a fiúk nagyon szerettek bábozni, és ugyan még alig múltak tízévesek, a híres salzburgi marionettszínház egyik előadásának hatására fejükbe vették, hogy elbábozzák Mozart egyfelvonásos kisoperáját, A színigazgatót. Úgy is lett; s a családi, baráti körben aratott sikert azontúl egy-két évenként újabb produkciók követték: Mozart gyermekkori operája, a Bastien és Bastienne, Weber Abu Hasszánja, azután egy zenés pantomim, a Pierrot története, majd egy Rossini-opera. Ezután következtek a nagy, érett produkciók: Mozart Szöktetése 1989-ben, a Varázsfuvola a múlt évben, s éppen az elmúlt napokban mutatták be két új egyfelvonásosukat, Debussy Játékdobozának és Pergolesi Úrhatnám szolgálójának marionettváltozatát. Amikor ezt a Beszélő-számot nyomják, akkor éppen a Debussy-darabot adják elő a mondseei kamarazene-fesztiválon, Ausztriában, Schiff András élő zongorakíséretével – egyébként a meghívásuk gondolata is régi barátjuktól, Schiff Andrástól származik. A társulat, amely mindent maga végez a bábkészítéstől az asztalosmunkáig, a díszletek előállításától a világításig és a hangosításig, az évek során mindössze két taggal gyarapodott: Esther Braunt eredetileg bábruhavarrásra „szerződtették”, úgy vált később teljes jogú taggá. Öccse, Félix pedig „csupán” ügyelő, fővilágosító, szóval segéderő volt éveken át, míg végre az idei produkciókban ő is főszerephez jutott. El is felejtettem megemlíteni, hogy Philippe, Esther és Félix félig magyar, s hogy a produkciókban egy csendestársnak, a külső kontroll feladatát vállaló Anne-Marie Brunner-Vincének, Philippe édesanyjának is szerepe van. Ő különben teljesen magyar származású, és jó nevű hegedűtanár Berlinben. A két alapító kilenc éve él ennek a hobbinak. Végtelen műgondjukra jellemző, hogy egy-egy új produkció színpadra állítása egy-másfél évet vesz igénybe. S bár a minden sietségtől mentes, gondos felkészülés általában inkább az amatőrök luxusa, az, amit a Fiatal Berlini Marionett-opera  mert újabban így hívják magukat – végeredményben létrehoz, az fényévnyire távolodott a nemes hobbitól. Másfél hete abban a szerencsében volt részem, hogy láthattam Berlinben a Varázsfuvolát, a Játékdobozt és a Pergolesi-vígoperát. Amit ők ma tudnak, az a lehető legprofesszionistább és legihletettebb művészet, itt-ott – inkább stilizált – gyermeki vonásokkal. De ez a művészet naivitáson túl és rezignáción innen, tiszta, felemelő és tragikus.

Felix most érettségizett. Philippe zenetörténetet tanul, Esther művészettörténetet, Hinrich pedig ősztől Münchenben folytatja tanulmányait színházi rendező szakon. Egy évvel azután, hogy a világ felfedezte őket, amikor áramlani kezdtek a meghívások különböző fesztiválokra és vendégszereplésekre, a jövő hirtelen teljesen bizonytalanná vált. A fiatal Berlini Marionett-opera Varázsfuvola-előadása szeptember 5-én és 6-án este 8 órai kezdettel megtekinthető a Vigadó kamaratermében.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon