Skip to main content

Szabad elvek


1. A filozófiai problémák sokféleképp csoportosíthatók. A csoportosítás egyik módja, amikor megkülönböztetjük azokat a filozófiai kérdéseket, amelyek egy jól körülhatárolható problémára keresik a választ, azoktól, amelyek magával a körülhatárolással, illetve a körülhatárolhatósággal foglalkoznak. Utóbbiak közé tartoznak az olyan kérdések, amelyek egy gyakran használt, de nem jól értett, vagy legalábbis vitatott jelentésű szó értelmezését kísérlik meg. Az értelmezés ebben az esetben nyilván nem azonos valamiféle szótári definícióval, amely a rögzített jelentést hivatott magyarázni.

Rawls igazságosságelmélete és a keresztény hagyomány


Az igazságosság legfőbb követelménye, mondja Arisztotelész, hogy az egyenlő dolgokat egyenlő, a nem egyenlő dolgokat pedig nem egyenlő módon kezeljük. Mert az igazságtalanság, és az igazságtalanságból származó vádaskodás vagy háborúskodás, mindig abból származik, „hogy vagy az egyenlők nem egyenlő részeket, vagy a nem egyenlők egyenlő részeket kapnak osztályrészül és élveznek”.[1] De miért az az elemi felháborodás, ami az igazságosság elvének megsértésével általában együtt jár?


Bármilyen hihetetlen, ez az első alkalom, hogy Tajvan elnöke vagy elnökhelyettese fölszólal ilyen jelentős nemzetközi fórumon. Önök hozzájárultak a kommunizmus összeomlásához Kelet-Európában, és a demokrácia megszilárdulásához a világ számos országában. A világ több mint száz országában buktak meg a közelmúlt katonai és tekintélyuralmi rendszerei, és vertek gyökeret a politikai szabadságjogok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a liberális gazdaságpolitikai reformok serkentik a gazdaságot, és növelik a jólétet.


Ma olyasvalaki előtt tisztelgünk, aki nemcsak a liberalizmus egyik jelentős alakja, hanem a demokrácia megtestesítője.

Az 1948-ban Dél-Afrikában hatalomra került nacionalista kormány azt követelte, hogy az élet minden területéhez hasonlóan a politikai pártok is érvényesítsék a faji megkülönböztetést. A Dél-afrikai Liberális Párt, amelynek elnöke akkor a kiváló író, Alan Paton volt, elutasította a diktátumot.
A párt inkább a feloszlatás mellett döntött, mint hogy megtagadta volna a liberalizmus eszméit.



Egy lehetséges liberális jövőkép


Bokros Lajos neve az emlékezetes megszorító intézkedések bevezetése óta szitokszóvá vált Magyarországon. A jobboldali propaganda a „Bokros-csomag” kifejezésbe sűríti bele mindazt, amit ellenszenvesnek talál a liberális gondolkodásban.


Tavaly júliusban, az Isaiah Berlin előadás-sorozat második összejövetelén arra a kérdésre próbáltam választ adni, hogy van-e a liberálisoknak sajátos, mással össze nem téveszthető válasza a világ mai problémáira. Több-e a liberalizmus, mint valamiféle fölhígított ökológiai gondolkodásmód, vagy letompított szociáldemokrácia, vagy fölvizezett konzervativizmus, netán valamilyen újragondolt harmadikutasság. Gondolhatják, hogy a válaszom igenlő volt.

Eörsi Mátyással, a Liberális Internacionálé Bureau-jának (legfőbb döntéshozó testületének) tagjával Seres László beszélget


Úgy tudom, tavaly Demszky Gábor ötlete volt Budapestre hívni a Liberális Internacionálét (LI). Mi ennek a konkrét értelme, azon túl, hogy a rendezvény nyilván az SZDSZ-kampány egyik fénypontja?

Az ötlet az enyém volt, de kétségkívül akkor került napirendre, amikor Demszky Gábor pártelnök lett. Az LI eddig egyetlen alkalommal sem tartott kongresszust Közép- és Kelet-Európában, el lehet képzelni, mekkora a verseny a tagpártok között, hogy az ő országukban rendezzék meg.



Rendkívül örülök annak, hogy a Liberális Internacionálé pártjai Budapestet választották az idei kongresszus színhelyéül. Ez a megtiszteltetés egyszerre szól – gondolom – a Magyarországon zajló történelmi jelentőségű politikai és gazdasági átalakulás sikereinek, illetve a magyar liberális párt, a Szabad Demokraták Szövetsége politikájának.


A nemzetközi kapcsolatok területén is vízválasztót jelentett a szeptember 11-i amerikai terrortámadás. A jelenkori liberalizmus fontos feladata a kultúrák, társadalmak és vallások közötti hidak és ezek pilléreinek – az állam és az egyház szétválasztása, a tolerancia, a multikulturalizmus – építése, a Nyugat és a mérsékelt muszlim országok közötti kooperáció támogatása.


Mottó: „Helyesen figyelmeztet a bölcs, hogy saját kutunkból igyunk vizet, és ne legyünk arra kényszerülve, hogy máshol kérjük azt, hanem inkább a saját forrásunkból adjunk másoknak. Vesd el hát a forma és a tartalom ezen gyűjteményeit, a mocskos és zavaros pocsolyákat, és saját szívedet tedd Krisztus könyvtárává.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon