Skip to main content

Térségünk

Együttes kelet-európai tiltakozás a berlini letartóztatások ellen


Olykor úgy tűnik, az NDK-ban is oldódik valami.


Új, példátlan jelenség tűnt fel néhány éve a lengyelországi független kezdeményezések térképén: a „Dékánia” Politikai Gondolkodó Klub. A klubot egy varsói utcáról nevezték el, ahol több egyházi intézmény székel, pl. a Varsói Érsekség Kiadója; itt van Jerzy Dabrowski püspöknek, a Lengyel Püspöki Kar helyettes titkárának, Józef Glemp érsek legközelebbi munkatársának rezidenciája. Itt, az Óváros kellős közepén gyűltek össze 1984-től a résztvevők a 80 esztendős Stanislaw Stomma professzor, a Prímási Társadalmi Tanács akkori vezetője meghívására.



ÁLLÍTSUK LE AZ ESZTELEN TERVEKET!

Idén június elején Románia „nagy kondukátora”, Nicolae Ceausescu megerősítette az ország vezetőinek nagyszabású programját az elkövetkezendő 2-3 évben megvalósítandó településrendezésről. Mi is áll e mögött a program mögött? Tényszerűen a 13 ezer településből, faluból, tanyából 7-8 ezer fizikai megsemmisítése, főként a lakosság egytizedét kitevő, nemzeti kisebbségek által sűrűn lakott Erdélyben és Bácskában.

(Még néhány szó a lengyel népszavazásról)


Minden lengyel számára igen kellemes élmény volt azt olvasni a hivatalos lengyel lapokban, hogy – a népi Lengyelország történetében először – a kommunisták nem nyerték meg a szavazatok többségét a kiírt választáson. tovább →


1988. január 28-án alakult meg, független magyar állampolgári kezdeményezésként, egy budapesti magánlakáson.


A titkos és kevésbé titkos rendőrök hada, amely 1987 novemberében megrohanta a kelet-berlini Sion-egyházközség épületét, hogy lefoglalja az utóbb illegálisnak minősített irodalmat,[SZJ] aligha volt tisztában vele, hogy akciója az érintetteket erkölcsileg megerősíti.


A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága, egy hónap híján 50 évvel a halálos ítéletek kimondása után – bűncselekmény hiányában – rehabilitálta Nyikolaj Buharint és kilenc vádlott-társát. A tizenegyedik vádlott, Genrih Jagoda ítéletét nem vizsgálták felül.


A Romániából menekült románok 1988. január 29-én Budapesten megalakult szervezete, a Szabad Románia Csoport augusztus 23-án reggel 7 órától egynapos tiltakozási akciót szervez a romániai diktatúra ellen.

Emlékezzünk 1968. augusztus 20-ára


1968. augusztus 21-én a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kommunista Pártjának Központi Bizottsága kiáltvánnyal fordult Csehszlovákia népeihez:

„Tegnap, augusztus 20-án, kb. 23 órakor a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság katonái átlépték a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határait. Erről sem a köztársaság elnökének, sem a nemzetgyűlés elnökének, sem a CSKP Központi Bizottsága első titkárának nem volt tudomása.



1.

Az 1968-as csehszlovákiai reformkísérlet és demokratikus népmozgalom a magyar és a lengyel ’56 után térségünk harmadik történelmi vállalkozása volt a Szovjetuniótól átvett rendszer átfogó demokratizálására.

1968 bebizonyította, hogy a demokratizálás nem csupán a Sztálin halála utáni válsághelyzet átmeneti követelése volt, hanem a térség népeinek állandó politikai akarata. Megmutatta, hogy az átalakításban együttműködhetnek eltérő arculatú erők.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon