Olykor úgy tűnik, az NDK-ban is oldódik valami.

Új, példátlan jelenség tűnt fel néhány éve a lengyelországi független kezdeményezések térképén: a „Dékánia” Politikai Gondolkodó Klub. A klubot egy varsói utcáról nevezték el, ahol több egyházi intézmény székel, pl. a Varsói Érsekség Kiadója; itt van Jerzy Dabrowski püspöknek, a Lengyel Püspöki Kar helyettes titkárának, Józef Glemp érsek legközelebbi munkatársának rezidenciája. Itt, az Óváros kellős közepén gyűltek össze 1984-től a résztvevők a 80 esztendős Stanislaw Stomma professzor, a Prímási Társadalmi Tanács akkori vezetője meghívására.

ÁLLÍTSUK LE AZ ESZTELEN TERVEKET!

Idén június elején Románia „nagy kondukátora”, Nicolae Ceausescu megerősítette az ország vezetőinek nagyszabású programját az elkövetkezendő 2-3 évben megvalósítandó településrendezésről. Mi is áll e mögött a program mögött? Tényszerűen a 13 ezer településből, faluból, tanyából 7-8 ezer fizikai megsemmisítése, főként a lakosság egytizedét kitevő, nemzeti kisebbségek által sűrűn lakott Erdélyben és Bácskában.

Minden lengyel számára igen kellemes élmény volt azt olvasni a hivatalos lengyel lapokban, hogy – a népi Lengyelország történetében először – a kommunisták nem nyerték meg a szavazatok többségét a kiírt választáson. tovább →

1988. január 28-án alakult meg, független magyar állampolgári kezdeményezésként, egy budapesti magánlakáson.

A titkos és kevésbé titkos rendőrök hada, amely 1987 novemberében megrohanta a kelet-berlini Sion-egyházközség épületét, hogy lefoglalja az utóbb illegálisnak minősített irodalmat,[SZJ] aligha volt tisztában vele, hogy akciója az érintetteket erkölcsileg megerősíti.

A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága, egy hónap híján 50 évvel a halálos ítéletek kimondása után – bűncselekmény hiányában – rehabilitálta Nyikolaj Buharint és kilenc vádlott-társát. A tizenegyedik vádlott, Genrih Jagoda ítéletét nem vizsgálták felül.

A Romániából menekült románok 1988. január 29-én Budapesten megalakult szervezete, a Szabad Románia Csoport augusztus 23-án reggel 7 órától egynapos tiltakozási akciót szervez a romániai diktatúra ellen.

1968. augusztus 21-én a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kommunista Pártjának Központi Bizottsága kiáltvánnyal fordult Csehszlovákia népeihez:

„Tegnap, augusztus 20-án, kb. 23 órakor a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság katonái átlépték a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határait. Erről sem a köztársaság elnökének, sem a nemzetgyűlés elnökének, sem a CSKP Központi Bizottsága első titkárának nem volt tudomása.

1.

Az 1968-as csehszlovákiai reformkísérlet és demokratikus népmozgalom a magyar és a lengyel ’56 után térségünk harmadik történelmi vállalkozása volt a Szovjetuniótól átvett rendszer átfogó demokratizálására.

1968 bebizonyította, hogy a demokratizálás nem csupán a Sztálin halála utáni válsághelyzet átmeneti követelése volt, hanem a térség népeinek állandó politikai akarata. Megmutatta, hogy az átalakításban együttműködhetnek eltérő arculatú erők.