Amióta nem maga vezeti a cégeit – hiszen jó ideje „főállásban” egy főiskola, az International Business School fenntartója és főigazgatója, és tízmilliárdra becsült vagyonát egy alapítvány működteti –, mennyire áll biztos lábakon ez a vagyon?

A vagyon ilyenkor is működik. Ennek a működésnek egy része most maga az iskola, ami inkább viszi a pénzt, mint hozza, de természetesen vannak olyan befektetéseim is, amelyek hozzák, tehát jövedelmet termelnek, és ez adja a stabilitását a dolognak.

Nem értelmiségi családból jöttél, és nem is értelmiséginek indultál.

A régi fordulattal szólva munkáscsaládból származom. Édesapám egy kotrógépen dolgozott Nyékládházán, a kavicsbányában, édesanyám pedig háztartásbeli volt. Egy másfél szobás lakásban laktunk a két testvéremmel és a szüleimmel – fürdőszoba nem volt, vécé a kertben. Nem mondhatom, hogy szegények voltunk, hiszen mindig megvolt, ami kellett – nem éheztünk, nem fáztunk, a környezetünkből semmiképp nem lógtunk ki.

Nem tudom, milyen egy Nobel-díj fogadtatásának az eszményi vagy adekvát módja. De az azért nyilvánvaló, hogy Kertész Imre Nobel-díjának fogadtatását nem lehet normálisnak tekinteni. Engem megdöbbentett, milyen hihetetlen mértékben tetten érhető volt Kertész Imre kitüntetésének sajtótálalásában a politikai-kulturális megosztottság. Az első huszonnégy órában még lehetett bízni benne, hogy ez nem lesz így.

Valahányszor találkozunk, mindig egy belvárosban futunk össze; régebben Kaposváron, most Budapesten vagy Pécsett. Tudnál vidéken élni? Elegáns külvárosban, például?

Igen. A gyerek miatt most nehéz lenne kiköltözni valahová, és az jó, hogy haza lehet ugrani napközben, de nagyon el tudnám képzelni…

Hol nőttél föl?

Pesten. A Budafoki úton, a Gellért környékén. Annyira pesti gyerek voltam, hogy nem tudtam volna elképzelni, hogy három napnál többet máshol töltsek.

Az elmúlt idők vitái javarészt a filmszakmán belüli állami szerepvállalás mértékéről és módjáról szóltak, illetve arról, hogy milyen típusú piaci szabályozást kell és lehet bevezetni. Akadt, aki a komolyabb állami szerepvállalás, és akadt, aki az erősebb piaci kontroll mellett érvelt. Ez a mostani koncepció elsősorban arra koncentrál, hogy az állam milyen módon tudja fejleszteni, illetve támogatni a magyar filmszakma intézményrendszerét.


Az állami szerepvállalás mértékéről és a privatizációról nagyon divatos dolog vitatkozni egy átalakulóban lévő gazdaságban.

Kölcsey Ferenc óta tudjuk, hogy nem árt, ha az ember sokat ír, ám arra is ügyeljen, hogy még többet olvasson, de a legeslegtöbbet a gondolkodásra szánja. Laci, rólad mindenki tudja, hogy nagyon sokat írsz, s ha lehet, még többet olvasol. Jut-e időd a gondolkodásra? Vagy a Kölcsey-féle hierarchizálás esetedben tarthatatlan volna, amennyiben nálad ez a három tevékenység nem választható szét, sokkal inkább összefonódik és együttműködik?


Írás közben is, meg olvasás közben is szoktam gondolkodni.

Te vagy az első második generációs politikus az SZDSZ-ben, akinek édesapja is liberális színekben politizál, s aki von Haus aus nőtt bele az SZDSZ-be.

Édesapám vidéki értelmiségiként járt a nyolcvanas évek második felében Pestre a március 15-ei független felvonulásokra. Otthon, a lakótelepi panelban szólt a konyhában a Szabad Európa, a polcon ott volt nemcsak a szamizdat, hanem a kor szociológiai szakirodalmának jelentős része is.

Mindhárman politikai emigránsok voltak, a szó klasszikus értelmében. Ma mindhárman Magyarországon élnek. Nyilvánvalóan azért költöztek haza, mert úgy gondolták, hogy itt mindenféle tekintetben élhető élet lesz. Milyen várakozásokkal, elvárásokkal érkeztek Magyarországra? Egyáltalán bíztak-e abban, hogy valaha is Magyarországon élhetnek?

Kende Péter: Voltaképpen a fő ok, ami miatt részben vagy egészben hazaköltöztünk, az az, hogy reményeink teljesültek, amikor a rendszerváltás megtörtént.

Hogyan lettél közvélemény-kutató?

Egy nagyon érdekes véletlennek köszönhető, ami persze biztosan nem az. Sok minden az életemben véletlennek látszott, és aztán később valahogy értelmet nyert. Már a gimnáziumban készítettem játékból kérdőíveket, Nádasdy Ádámmal meg többek között abban is versenyeztünk, hogy ki tud ügyesebb grafikonokat gyártani a luxemburgi rádió slágerlistájából. De soha nem akartam közvélemény-kutató lenni, ez abban az időben nem is létezett, mint életpálya.

Hogyan változott a parlamentben az elmúlt ciklusban a munkahelyi légkör, a képviselőkollégák közötti viszony?

Amit mindenki láthatott és mindenki tud: a mostani parlamenti ciklusban a parlament szerepe teljesen leértékelődött. A kormánytöbbség nem tartotta be azokat az íratlan szabályokat, amelyeket az előző nyolc évben alakítottunk ki, sőt, időnként az írott szabályokon is keresztüllépett. A háromhetenkénti ülésezés bevezetése kimondottan házszabályellenes lépés volt.