A Fidesz sajátos demokráciafelfogása a témánk. Ezzel kapcsolatban legtöbbször az az immáron közhellyé koptatott kijelentés hangzik el, hogy a Fidesz demokráciafelfogása nem harmonizál a konszenzusos demokráciával. Mondják ezt értékítéletként is, leírásként is. Mielőtt két vendégünk, Bence György és Kőszeg Ferenc kifejtené erről a véleményét, arra kérem őket, határozzák meg saját szerepüket és helyzetüket a mai politikai életben. Kőszeg Ferenc a Helsinki Bizottság elnöke, de valamikor politizált. Milyen is a viszonya a politikához?

Gyermekkor?

Csodálatos gyerekkorom volt. Kunágotán születtem, Békés megyében, 1936. március 19-én, ott éltem le a fiatalságomat. Nyolcéves voltam, amikor a németek megszállták az országot. Malinovszkij marsall második ukrán frontja is borzalmas nyomokat hagyott bennem. De ennek ellenére nagyon szép életem volt ott. Az őseim mind parasztemberek voltak. Az édesapám és az édesanyám már értelmiségi volt, de minden más ősöm parasztember.

Mivel foglalkoztak a szülei?

Szoktad-e azt mondani magadról, hogy költő?

Nem, soha nem mondom.

Mert nem tartod magad költőnek?

Fiatal koromban nem mertem mondani, mert olyan magas elképzeléseim voltak a költőről, mint hogy költő a John Keats vagy költő a Csokonai Vitéz Mihály, hogy két nagyjából egy időben élt zsenit említsek. És azt gondoltam, hogy nekem rettentő sokat kell még fejlődnöm, persze egy pillanatig nem kételkedtem, hogy el fogom érni az ő színvonalukat, de hát tíz-húsz-harminc vagy ötven évig még várnom kell, ezért nem mondtam, hogy költő vagyok.

Hogy került a 80-as években fiatal angol antropológusként Magyarországra? Úgy tudjuk, az angol antropológiát addig nem nagyon izgatta Kelet-Európa, kutatási terepei hagyományosan a tengerentúl eldugott zugai.

1982-ben jöttem először ide, és akkor még egyáltalában nem állt szándékomban Magyarországon kutatni, inkább Madagaszkárra akartam menni, ott él ugyanis egy olyan népcsoport, a betsimisaraka, amelynek – akkori tudásom szerint – nagy szerepe volt az 1947-es, franciaellenes forradalomban.

Ön ebben az évben töltötte be kilencvenedik életévét. Megélte a történelem nagy pillanatait Közép-Európában és Franciaországban. Mint emlékirataiban írja, egy „multinacionális családban” született, Dél-Magyarországon.

A kilencven év soknak tűnik, és ezt nem viselem jól. Sokkal öregebb vagyok, mint amilyennek látszom, ezért nem szeretem, ha kimondják, hány éves vagyok. Igen, betöltöttem a kilencvenet, túlélő vagyok. Túlélő olyan értelemben, ami engem elszomorít. Gyakran úgy tekintenek rám, mint egy történelmi emlékműre.

Bozsik Yvette, a kortárs táncos-koreográfus jellegzetes nagyvárosi „termék”, gondolná az ember. Műfajod és saját alkotásaid közönsége javarészt a nagyvárosi értelmiségi körökből kerül ki, míg Te magad…

Én falusi vagyok, bár születni már Szolnokon születtem. Mivel édesapám és édesanyám faluról származik, így rokonaink nagy része ma is Tápiószelén és Tápiószentmártonban él. Máig gyakran megfordulok náluk.

Kezdjük banálisan, a gyökereknél, hátha segít megérteni önt: milyen volt az a család, amelyben nevelkedett? Különböző interjúkból tudhatjuk, hogy sokan voltak testvérek, és azt is, hogy a szülész-nőgyógyász édesapa – hívő, vallásos ember lévén – mindig elutasította az abortuszt. Szeretném, ha egy kicsit többet mondana ezeknél a sémáknál.

Öt testvérem volt, egy öcsém kisgyermek korában meghalt, egyik testvérem orvos, másik bíró, ketten pedagógusok.

Éppen ma érkezett a hír Belgrádból, hogy a kommandósok elfoglalták a belgrádi televízió és a B-92 független rádió stúdióját. Mi történt?

A Stúdió B, amely a független rádiónak is helyet adott, voltaképpen a város televíziója volt, hosszú idő óta az egyetlen és utolsó, kormánytól független televízió Jugoszláviában. A nyolcvanas évek végétől független televízió volt, a kilencvenes évek közepén a város visszavonta a privatizációját és saját irányítása alá vonta.

Egy álkérdéssel kezdem, mivel valószínűleg önre célzott a Fidesz frissen megválasztott elnöke abban a bizonyos sokat idézett mondatban: lehet, hogy ön megtévesztette a közvéleményt, amikor korábban zsidó és kommunista szülők gyermekének vallotta magát? Hiszen Kövér László beszéde óta „tudnivaló”, hogy ilyen származással nem lehetett volna az SZDSZ elnöke…

Ha máshonnan nem, ebből is látható, hogy Kövér László állításában semmi sem stimmel, kivéve a politikai hátsó szándékot.

Beszélő: Elképzelésem szerint beszélgetésünk tárgya egy olyan probléma, amellyel a jelenlévők közül mindenki tevékenysége során így vagy úgy, de többször is szembesült. Ez pedig az, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi csoporthoz való tartozás regisztrálásának, nyilvántartásának tilalma milyen jogi vagy praktikus gondot jelent a kisebbséghez tartozóknak vagy a velük foglalkozóknak. Okoz-e ez nehézséget a társadalomkutatónak, illetve azoknak az intézményeknek vagy akár magának az államnak, amely pozitívan akar diszkriminálni egy kisebbséget, jelesül a cigányságot?