Skip to main content

Beszélő-beszélgetés

Interjútorzók Ember Máriával





Akivel az ember szinte mindennap beszél, azzal nehezen ül le „célzottan”, mikrofonnal a kezében beszélgetni.


Vitányi Ivánnal Rádai Eszter beszélget


Az igaz, hogy „kis túlzással” baloldali voltában annak is szerepe volt, hogy Ivánnak hívják?

Nem hiszem, hogy önmagában nagyon fontos volna, de jól jellemzi az én eszmélkedésem folyamatát. Jellemző. A történet úgy szólt, hogy amikor én harmadikos elemista voltam, a családom Bácsalmásra költözött. A bácsalmási iskolában sajátos helyzetbe kerültem: egyrészt egyedül voltam református, másrészt másodmagammal voltam Iván.


Yehuda Elkanával, a Közép-európai Egyetem rektorával Rádai Eszter beszélget


Szerepel az önmeghatározásában az a szó, hogy magyar? Szóval magyar származásúnak tartja és mondja magát, vagy Közép-Európában (Magyarországon) született zsidónak?



Az önmeghatározás nagyon komplikált dolog. Ha arról kérdezne, jól érzem-e itt magam, azt válaszolnám, igen. Ha azt, fontos-e nekem, hogy tudok magyarul, hogy élvezni tudom a magyar irodalmat, a magyar színházat, erre is azt válaszolom, hogy igen. Ha azt kérdezi, hogy úgy érzem-e, hazajöttem, arra azt mondom, nem, nem érzem úgy, hogy hazajöttem.

Vásárhelyi Miklóssal életének ’45 és ’56 közötti szakaszáról beszélget Hegedűs B. András és Kozák Gyula


A Szabadságtól a Szabad Népig

1945 januárjában Pest felszabadult. Hova vezetett az első utad?




Minden kommunista első útja a pártba vezetett. Nem emlékszem, hogy kitől, de órák alatt megtudtam, hogy a párt a Tisza Kálmán téren van, a Volksbund volt székházában. Természetesen oda mentem be, s mint minden kommunistának, nekem is az lett volna a vágyam és a kívánságom, hogy a kialakuló apparátusba kerüljek.


Nem tudom, hogy hittél-e a túlvilágban – azt sem tudom, hogy én hiszek-e benne –, de remélem, hogy onnan, felülről követed mindazokat az eseményeket, amelyek itt lent, velünk megesnek. Azt is remélem, hogy levelemet megkapod, az angyalpostás idejében és pontosan kikézbesíti. Márpedig, ha ez így van, akkor azt is tudod, hogy nem túl jó a kedvünk, s ezt csak tetézi, hogy itthagytál bennünket.

Anatolij Prisztavkin íróval, az oroszországi Kegyelmi Bizottság elnökével Kiss Ilona beszélget


A félelem völgye című regényéből ismertem meg én is a maga nevét a nyolcvanas évek legvégén, amikor a könyv megjelenhetett. Egyike volt azoknak az kóborló utcagyerekeknek, hivatalos szovjet elnevezéssel a „felügyelet nélküli kiskorúaknak”, akikről a könyv szól. Azoknak, akiket összeszedtek a moszkvai utcákról, majd a legkeményebb intézetis gyerekekkel együtt bevagoníroztak, és irány a Kaukázus, a Csecsenföld, hogy ezt az akkorra már kiürített, a „bűnös kollaboráns” népségtől megtisztított vidéket velük, magukkal telepítsék be.

Bokros Lajossal Rádai Eszter beszélget


Azt hallottam, amikor Horn Gyula felajánlotta önnek a pénzügyminiszterséget, édesapja inkább lebeszélte, mint biztatta. Miért?

Nem akart beavatkozni az életembe, mindig tiszteletben tartotta a döntéseimet, de úgy gondolta, kötelessége figyelmeztetni a veszélyekre is. Ezért az két felnőtt embernek a másik döntését maximálisan tiszteletben tartó beszélgetése volt, nem több.

Beszélne a családjáról, a szülői házról, ahonnan elindult? Hátha segít megérteni önt...

A szüleim – mondjuk úgy – első generációs értelmiségiek.






Mink András
Nagy Sándorral, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjével Eörsi János és Mink András beszélgetett


A közvélemény-kutatások szerint a Fidesz, amely hosszú időn át alaposan le volt maradva, gyakorlatilag behozta az MSZP-t, és ez már tartósan így van. Hogyan képzeli az MSZP, hogy jövőre megnyeri a választásokat?

Igaz, hogy a két legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt a közvélemény-kutatási adatok szerint nagyon közel került egymáshoz. Ez azonban véleményem szerint nem jelent radikális politikai helyzetváltozást.


Zwack Péterrel beszélget Révész Sándor


Most jelent meg az eddigi legátfogóbb vagy legalábbis legterjedelmesebb mű a magyar zsidókérdésről. Ezt Gyurgyák János írta, és az az alaptézise, hogy a zsidók asszimilációja végső soron lehetetlen. Ennek a tézisnek egészen közelről kell érintenie téged, hiszen te beleszülettél egy zsidó származású, de régóta katolikus, mégpedig komolyan és aktívan katolikus családba, a cisztereknél tanultál volt, és a gyerekkorod azokra az évekre esett, amikor egyre nehezebbé vált együtt élni ezzel a származással, és egyre kevésbé lehetett nem tudomást venni róla.

Kövér Lászlóval beszélget Seres László és Varró Szilvia


Ma már nem államtitok, hogy az ön agyából pattant ki a Fidesz élén történő csere, egy évvel a választások előtt. Miért volt most erre szükség? És főleg: több ez, mint elnökváltás?

Nem, kevesebb, mint elnökváltás, legalábbis más pártok szokásai, normái szerint. A tavalyi elnökváltással gyakorlatilag megszűnt a Fidesz elnöki tisztségének misztikus jelentősége, amely talán létezett korábban. Orbán Viktor elnöksége nélkül nem lehetett volna elképzelni a Fideszt. A kettő sokak fejében egy és ugyanazt jelentette.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon