A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

A versek a Beszélő friss számában olvashatók.

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Ami pénzünk csak volt, abból könyvet vettünk: Párizsban Ahmatovát és Salamovot, Londonban Cvetajevát, Mandelstamot, Vojnovicsot, Csukovszkaját, Abram Tercet, Miłoszt, Hłaskót és ilyeneket. Későn világosítottak fel, hogy a Szent Pál-székesegyház melletti kicsi boltban kelet-európai útlevélre ingyen adnak könyveket. Odaloholtunk, és kétségbeestünk, látván, mennyi mindent vettünk meg drága pénzért, és mennyi mindent nem tudunk hazavinni.

Legjobb lett volna átaludni a vasárnapokat.

Desnya lábujjhegyen járt az előszobában, és hangosan ropogtak a csontjai. Hiába hajtotta be a nappali ajtaját, csörgött a rádióújság papírja meg a kefires pohár fedele. Ha huzat volt, táncolt a tokban az ajtó, pedig még zsebkendőket is szorítottam a résbe. Villa koccant a kovászos uborka üvegéhez, madárláb zörgette az ereszt. Bármi felébresztett, mert aludni szerettem volna.

Szerettem hallgatni az ablakon keresztül beszűrődő utcazajt. Ebből az alaktalan, puha morajlásból két hang vált ki. Mindkettő éles volt, és szinte ugyanolyan magas, ezért ha egyszerre szólaltak meg, sértették a fülemet. Elindultam a hangok irányába, kiléptem az első emeleti balkonra, leültem a hűvös kőre, és mindkét lábamat átdugtam az erkély lyukakkal szabdalt kőrácsán. Kalimpáltam, és kerestem a hangok forrásait.