Skip to main content

Kultúra

Ha szólok neki, Baracsfalvy mindig szerez nekem jutányos áron egy-két magnum palackot a Balaton-felvidékről. Ezért aztán csak úgy emlegetem: a borkereskedőm. Tavaly, késő ősszel azonban teljesen véletlenül futottam össze vele a régi könyvtár előtti téren. Nem akartam tőle semmit.

kínos, de kénytelen vagyok reflektálni, mert a konferencia rögtönzött táncrendje elég furcsa helyzetbe hozott; Hajnóczyról mint előképről, horribile dictu, az „én” előképemről kellene beszélnem, pedig nem szoktam előképekben gondolkodni,

Részlet Johannes Niderius Formicarius című munkájából (3. könyv, 10. fejezet)

Johannes Niderius, német dominikánus szerzetes és pap 1436 és 1438 között írta nagyhatású erkölcsteológiai művét, a Formicariust, vagyis a „Hangyászt”. A mű címe az egyes fejezeteket bevezető, hangyákkal kapcsolatos, kissé erőltetett allegóriákra utal. E mű jelentősége azonban nem rovarteológiai eszmefuttatásaiban, hanem abban áll, hogy Niderius munkája 5. könyvében Európában elsőként foglalta össze a boszorkányokkal kapcsolatos tudnivalókat, babonákat, néprajzi, vallástörténeti hagyományokat, illetve démonológiai és jogi kérdéseket. Johannes Niderius, német dominikánus szerzetes és pap 1436 és 1438 között írta nagyhatású erkölcsteológiai művét, a Formicariust, vagyis a „Hangyászt”. A mű címe az egyes fejezeteket bevezető, hangyákkal kapcsolatos, kissé erőltetett allegóriákra utal. E mű jelentősége azonban nem rovarteológiai eszmefuttatásaiban, hanem abban áll, hogy Niderius munkája 5. könyvében Európában elsőként foglalta össze a boszorkányokkal kapcsolatos tudnivalókat, babonákat, néprajzi, vallástörténeti hagyományokat, illetve démonológiai és jogi kérdéseket.

Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban

A novellában mindig közel a vég; és ezt már kezdettől fogva tudni lehet – ha meg is ajándékoz a tágasság érzetével, akkor is a zárlat felé halad, ami lekerekíti vagy berekeszti az anekdota, esetleg a rossz vicc brutalitásával. A novella számára az idő tagolatlan hömpölygése vagy megújulása illúzió, mert maga a forma tagol és bevégez. Rakovszky Zsuzsa életművében, mely nem csak a vers és csak a regény jegyében áll, az ilyen módon értett klasszikus novellaforma alkalmazása hangsúlyos gesztus, reflexió.

Darvasi László rövidtörténetei

Ha olyan hosszan beszélünk a kisprózáról, mint azt most mi tesszük két napig, akkor nem árt emlékezetünkbe idézni Darvasi László A lojangi kutyavadászok című kötetében olvasható A legrövidebb novella című írást, amely szerint a Csin Akadémia antológiájában olvasható A legrövidebb novella a következőképpen hangzik: „Az ember meghal.”

Jelen szövegben ahhoz a recepciós irányhoz fogok kapcsolódni, amely bár búvópatakszerűen bukkan fel a burjánzó Bodor-értelmezések természetében, mégis hangot ad a Sinistra körzet boldogságának.

Világ vége, kétszer: Kosztolányi Dezső és Milkó Izidor „ikernovellái”

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon