Skip to main content

Kultúra

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba című regényéről

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Schein Gábor: Bolondok tornya című kötetéről

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Hát, ha tényleg kíváncsi vagy, elmondom, hogy augusztusra annyira tetű lett a helyzet, hogy a napokban már nem csináltam semmit, csak olvastam. Egész éjjel, megállás és evés nélkül, minden nap, csak hugyozni jártam az udvarra. Ez nem vicc! Nem azért, mert nem volt jobb dolgom, hanem mert a szitu most már katasztrofális.

(Michael Curtis Darr és Adam Thomas Eaton emlékére)

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Vajda Mihály Szókratészi huzatban című könyvéről

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

(József Attila bűnverseiről)

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

(Centauri fotókiállításáról)

Egy fotókiállítást rendkívül nehéz megnyitni. Mert fotózni mindenki fotózik.

De nézzük: miben különbözik egy művészfotó egy – hogy is nevezzem – nem művészi fotótól? A kérdést persze minden művészeti ág esetében felvethetjük, de házat azért nem mindenki épít, s a pusztán praktikus célú épületeket elég könnyű megkülönböztetni az építőművészet alkotásaitól.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon