Skip to main content

Kultúra

Hol volt, hol nem volt – egyetlenegyszer – egy ember. Hogy mikortól volt, pontosan nem tudni; s hogy mikortól nem volt már, azt sem. Élt egy másik is, akiről szintén nem tudható, mikortól számít létezőnek, és az sem, hogy meddig marad az. Ez utóbbi én vagyok.

Zomborból Szabadkára – II. rész

Minden hasznos tagja a társadalomnak dolgozik – én is hasznos akarok lenni – mondja a milliomos, és elmegy kazánfűtőnek.

Zomborból Szabadkára - I. rész

Az étterem neve valamilyen paprika vagy hagyma, nem is emlékszem, esetleg lángos és bundás kenyér lehetett volna még, vagy palacsintafaló. A falon kardok és kaszák lógtak, fegyverek csillogtak, a képen kék és zöld szarvas bőgött, a másikon egy tehén, őzike és aztán szürke pingvinek. Mellette köcsögök.

Kis Varsó: Két darab

A Havas Bálint és Gálik András alkotta, kilencvenes évek közepétől működő Kis Varsó-csoporttól a Kiscelli Múzeumban valóban két műdarab látható, amelyek a darabra mint valaminek a részére és a teátrumokban látható, néha meghatározhatatlan műfajú előadásokra utalnak.

Centauri és Ambrus Judit levélváltása

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon