1. Fenn kell-e maradnia egységes államalakulatként Jugoszláviának, s ha igen, akkor föderatív vagy konföderatív formában; 2. tekintettel a legtöbb tagköztársaság lakosságának etnikai keveredettségére, milyen módon tartják elképzelhetőnek a határok kérdéseit – pl. korrigálandó-e a Szerbia és Horvátország közti jelenlegi határ; 3. elképzelhető-e a jelenlegi államalakulat külső határainak bármiféle korrekciója (pl. albán–szerb határ); 4. milyen módon rendezhető megnyugtatóan a kisebbségek – főleg a legnépesebb albán és magyar kisebbség – státusa; 5. a jelen államalakulaton belül milyen erők képesek a békés megoldásra, a nacionalizmus fölgerjesztett indulatainak lecsillapítására, s melyek azok, amelyek épp ezek szításával igyekeznek hatalmon maradni vagy hatalomra kerülni, s emiatt különlegesen veszélyesek; 6. hogyan látják a krízishez való nemzetközi viszonyt, hogyan értekénk az Európa Tanács s általában a Nyugat közvetítési kísérleteit; 7. hogyan ítélik meg a szomszédos országoknak a krízissel kapcsolatban tanúsított magatartását.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 39 hét
10 év 12 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 17 hét
10 év 17 hét
10 év 17 hét
10 év 19 hét
10 év 20 hét
10 év 20 hét