Skip to main content

A baromság mint politikai kategória

Vissza a főcikkhez →


„Sokáig tűnődtem: rosszindulatú-e vagy csak tudatlan Vacaroiu miniszterelnök? Most rájöttem, hogy mindkettő. Sőt. Vacaroiu egy barom” – jelentette ki Dinu Patriciu, a PL–93 (Liberális Párt) vezetője a ’92-es választások óta hatalmon lévő kormányfőről. A romániai politikai életben egyre inkább megszokottá válik, hogy nem elegendőek az afféle kategóriák, mint jobboldali, baloldali, reformista, konzervatív stb. A közismert publicista, Ion Cristoiu például imigyen jellemzi a miniszterelnököt a Vacaroiu-stílus c. cikkében: „Annak, aki az arisztotelészi logikához szokott, nagy megpróbáltatás végighallgatni egy Vacaroiu-beszédet. De akárhányszor végre a tárgyra tér, kibújik belőle a tipikusan centralista, antireformista… Azt ígéri, előbb kivezeti a gazdaságot a válságból, és majd utána kezdi az átszervezést és a privatizálást.” Közvetlenül a kormányfő szájából persze mindez kicsit kacifántosabban hangzik: „még szükség van bizonyos technológiákra, ez egész más, de tapogatózásokból is, hát ez alapérdeklődés volt, itt van a repülőipar fejlődésének az alapján és van egy átszervezési programunk”. A Vacaroiu-stílus igazi gyöngyszemei már-már szállóigévé váltak (az idézeteket szöveg- és tartalomhű fordításban közöljük):

„A látogatás össze volt kötve, hogy a helyszínen megtudjuk.”

„Ezek a cselekvések, amikkel kapcsolatban mi a törvény határain belül szeretnénk.”

„Úgy tenni, hogy a dolgok jobban menjenek, az egy probléma.”

„A jövedelmekkel kapcsolatos információhiány torz.”

„Mi azzal a gondolattal jöttünk, hogy mozgassuk meg a dolgokat, és létesítsünk egy fénysugarat.”

„Tehát vannak bizonyos dolgok, amelyek meghaladtak bizonyos dolgokat, ugye megértettek.”

„A külső hatás megpróbál az embereknek egy nagyobb keménységet adni, mint ami van nekik. Nem normális erre a keménységre egy másik keménységet is rányomni.”

„A gyógyszerfogyasztás 75%-kal csökkent, ami azt bizonyítja, hogy a lakosság egészségi állapota sokat javult.”

Azt már nem tette hozzá a miniszterelnök, hogy a gyógyszerfogyasztás csökkenéséhez netán az is hozzájárult, hogy a gyógyszerek ára időközben többszörösére emelkedett. Dehát annyi mindennel volt elfoglalva a Vacaroiu-kormány: hol korrupciós botrányokat kellett eltussolnia, hol a Caritas-ügyben kellett a kedélyeket csillapítania, s amikor már alig maradt „szárazon” valaki a vezető elitben, a kormányválságot kellett elhárítania. A legtöbb munkát azonban a helyhatósági tisztogatások adták: Vacaroiuék alig győzték leváltani az ellenzéki polgármestereket. A kemény adópolitika egyre jobban elbátortalanította a befektetőket, főleg a külföldieket, a méregdrága vízum meg a hiperbürokratikus rendelkezések pedig a turisták maradékát is elriasztották. (A nem épp ellenzéki Adevarul szerint: „A román kormánynak nincs szüksége külföldi turistákra.”)

De van, akinek ez a kabinet igencsak kedvére való. A közismerten Vatra-barát Liviu Maior tanügyminiszter például így nyilatkozik: „Vacaroiu kimagasló személyiség, kormányzása nemzetmentőnek bizonyult, a romániai helyzet egyre jobb. Az ország kincstára megtelt, eladtuk az ezüstöt, és aranyat vásároltunk. A kormánypártot mind több rokonszenv övezi, egyes tájékokon, mint például Moldvában vagy délen olyan erősek vagyunk, hogy a többiek moccanni sem mernek.”






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon