Bányai, Saszet

Vissza a főcikkhez →

„Sokáig tűnődtem: rosszindulatú-e vagy csak tudatlan Vacaroiu miniszterelnök? Most rájöttem, hogy mindkettő. Sőt. Vacaroiu egy barom” – jelentette ki Dinu Patriciu, a PL–93 (Liberális Párt) vezetője a ’92-es választások óta hatalmon lévő kormányfőről. A romániai politikai életben egyre inkább megszokottá válik, hogy nem elegendőek az afféle kategóriák, mint jobboldali, baloldali, reformista, konzervatív stb. A közismert publicista, Ion Cristoiu például imigyen jellemzi a miniszterelnököt a Vacaroiu-stílus c. cikkében: „Annak, aki az arisztotelészi logikához szokott, nagy megpróbáltatás végighallgatni egy Vacaroiu-beszédet. De akárhányszor végre a tárgyra tér, kibújik belőle a tipikusan centralista, antireformista… Azt ígéri, előbb kivezeti a gazdaságot a válságból, és majd utána kezdi az átszervezést és a privatizálást.” Közvetlenül a kormányfő szájából persze mindez kicsit kacifántosabban hangzik: „még szükség van bizonyos technológiákra, ez egész más, de tapogatózásokból is, hát ez alapérdeklődés volt, itt van a repülőipar fejlődésének az alapján és van egy átszervezési programunk”. A Vacaroiu-stílus igazi gyöngyszemei már-már szállóigévé váltak (az idézeteket szöveg- és tartalomhű fordításban közöljük):

„A látogatás össze volt kötve, hogy a helyszínen megtudjuk.”

„Ezek a cselekvések, amikkel kapcsolatban mi a törvény határain belül szeretnénk.”

„Úgy tenni, hogy a dolgok jobban menjenek, az egy probléma.”

„A jövedelmekkel kapcsolatos információhiány torz.”

„Mi azzal a gondolattal jöttünk, hogy mozgassuk meg a dolgokat, és létesítsünk egy fénysugarat.”

„Tehát vannak bizonyos dolgok, amelyek meghaladtak bizonyos dolgokat, ugye megértettek.”

„A külső hatás megpróbál az embereknek egy nagyobb keménységet adni, mint ami van nekik. Nem normális erre a keménységre egy másik keménységet is rányomni.”

„A gyógyszerfogyasztás 75%-kal csökkent, ami azt bizonyítja, hogy a lakosság egészségi állapota sokat javult.”

Azt már nem tette hozzá a miniszterelnök, hogy a gyógyszerfogyasztás csökkenéséhez netán az is hozzájárult, hogy a gyógyszerek ára időközben többszörösére emelkedett. Dehát annyi mindennel volt elfoglalva a Vacaroiu-kormány: hol korrupciós botrányokat kellett eltussolnia, hol a Caritas-ügyben kellett a kedélyeket csillapítania, s amikor már alig maradt „szárazon” valaki a vezető elitben, a kormányválságot kellett elhárítania. A legtöbb munkát azonban a helyhatósági tisztogatások adták: Vacaroiuék alig győzték leváltani az ellenzéki polgármestereket. A kemény adópolitika egyre jobban elbátortalanította a befektetőket, főleg a külföldieket, a méregdrága vízum meg a hiperbürokratikus rendelkezések pedig a turisták maradékát is elriasztották. (A nem épp ellenzéki Adevarul szerint: „A román kormánynak nincs szüksége külföldi turistákra.”)

De van, akinek ez a kabinet igencsak kedvére való. A közismerten Vatra-barát Liviu Maior tanügyminiszter például így nyilatkozik: „Vacaroiu kimagasló személyiség, kormányzása nemzetmentőnek bizonyult, a romániai helyzet egyre jobb. Az ország kincstára megtelt, eladtuk az ezüstöt, és aranyat vásároltunk. A kormánypártot mind több rokonszenv övezi, egyes tájékokon, mint például Moldvában vagy délen olyan erősek vagyunk, hogy a többiek moccanni sem mernek.”

• Külföld