Pozsony – Brünn – Prága – áll az 1992-ben alapított Mosty című hetilap fejlécén: a lap Csehszlovákia felbomlása után is következetesen kitart a határok nélküli, egységes csehszlovák térség és szellemiség mellett. Alapítója és főszerkesztője, Sona Cechová 1989-ig a pozsonyi Tatran Kiadó francia–orosz fordítója volt, s kezdettől fogva a csehszlovák belső, ellenzék közelében ténykedett. Az ellenzékiség Cechová életében a szó szoros értelmében „családi ügy”: fia, a nemrég autóbalesetben elhunyt Vladimír Cech (a Csehszlovák Megértés Mozgalmának megalapítója, a Demokrata Párt alelnöke) egyike volt azon keveseknek, akik Szlovákiában aláírták a Charta ’77 kiáltványát, lánya pedig az egyik legjelentősebb ellenzéki személyiség, Milan Simecka fiához Martin M. Simecka íróhoz ment férjhez. Sona Cechová az 1989-es fordulat után a Kultúrny Zivot (Kulturális Élet) címmel megjelenő, 1968-ban fénykorát élő, majd betiltott lapnál vállalt szerkesztői munkát, ennek megszűnése után pedig megalapította a Mostyt, mely elsősorban Csehszlovákia egységének továbbélésével szimpatizáló értelmiségi réteg számára készül. Talán ez is az egyik oka annak, hogy a legutóbbi felmérések szerint a Mosty olvasóinak 40 százaléka magyar nemzetiségű, hiszen köztudott, hogy a szlovákiai magyarok több mint 95 százaléka a volt Csehszlovákia fennmaradását kívánta.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 33 hét
10 év 7 hét
10 év 10 hét
10 év 10 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 14 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét