Vissza a főcikkhez →

1957
Az Európai Gazdasági Közösség megalakulása Rómában, mely együtt a korábban alapított Európai Szén- és Acélközösséggel és az Európai Atomenergia Szövetséggel alkotja az Európai Közösségeket. A Római Szerződés elsősorban politikai és stratégiai szövetség volt, de már tartalmazta az egységes európai belső piac tervét, a négy szabadság (áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő) biztosítását a Közösségen belül.<?xml:namespace prefix = o />

1958
A Monetáris Bizottság felállítása, melynek feladata egy európai monetáris unió létrehozásának előkészítése volt.

1964
A Jegybankelnökök Tanácsának felállítása a szorosabb monetáris politikai együttműködés érdekében.

1968
A vámunió létrejötte.

1970
A Werner-terv konkrét ütemtervet fogalmazott meg egy európai monetáris unió 1980-ig történő létrehozására. A megvalósítás azonban megbukott a Bretton Woods-i árfolyamrendszer összeomlása és az egyre mélyülő olajválság nyomán a tagországokban kialakuló gazdasági visszaesés miatt.

1972
A valutakígyót a tagországok még a Werner-tervvel összhangban hozták létre az egymás közötti árfolyammozgások mérséklésére. Az egyezmény értelmében az európai valuták egy szűkebb ingadozási sávban tartották egymás közötti keresztárfolyamaikat, mint a dollárral szemben. A valutakígyó azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem biztosított monetáris stabilitást.

1973
A ma is létező Európai Monetáris Együttműködési Alap felállítása, mely rövid távú hitelfelvételi lehetőséget biztosít a tagországok jegybankjai részére, amennyiben adott keresztárfolyam védelmében a pénzpiacon intervencióra kényszerülnek.

1974
A gazdaságpolitikai koordinációt erősítve 1974-től kezdődően a tagállamok gazdasági és pénzügyminiszterei (Ecofin) úgynevezett általános gazdaságpolitikai irányelveket határoznak meg, melyhez a tagországoknak igazodniuk kell. Ezeket az irányelveket máig évente megújítják.

1979
Az Európán belüli árfolyam-ingadozások mérséklésére hozták létre a szintén ma is létező Európai Monetáris Rendszert, melynek legfontosabb eleme az Árfolyam-Mechanizmus volt. Minden EMR-tag minden taggal szemben bilaterális középárfolyamokat határozott meg, és vállalta, hogy piaci keresztárfolyamait a középárfolyamhoz képest egy ± 2,25%-os ingadozási sávban tartja (átmenetileg a sáv lehetett szélesebb is). Ekkor hozták létre az ECU kosárvalutát is, mely elsősorban a számviteli elszámoló egység és tartalékvaluta szerepét játszotta és játssza ma is.

1989
Az EMS kedvező tapasztalataival és a gazdasági integráció mélyülésével együtt újra felmerült a monetáris unió gondolata. A Delors-terv által javasolt felkészülési ütemterv volt az alapja az EMU 2002. július 1-jére történő megvalósításának.

1990
Az EMU I. szakaszának kezdete, mely a tőkemozgások fokozatos, de teljes liberalizációjával a belső piac kiépítésének befejezését, a gazdasági unió létrehozását tűzte ki célul.

1991
A Maastrichtban elfogadott Egyezmény az Európai Unióról törvényi szintre emelte a monetáris unió létrehozását, megfogalmazta a leendő közös valuta bevezetésének feltételeit, és kialakította a leendő közös monetáris politika intézményi és működési kereteit. A szerződés úgynevezett konvergenciakritériumokat határozott meg a tagországok részére az EMU III. szakaszában való részvételre!

1992
A szabad tőkeáramlás megvalósulása az Unión belül a tőkeáramlások liberalizációjának befejezésével.

1992
–93 Az EMR-válság megakasztotta az integrációs folyamatot és megerősítette azt a szakértői tábort, amely szükségesnek tartotta a makroökonómiai konvergenciát a monetáris unió létrehozása előtt. A válság hatására a szűk ingadozási sávokat 15%-ra szélesítették, hogy elejét vegyék a pénzpiaci árfolyam-spekulációnak. A sávszélesítést követően a piaci árfolyamok hamar stabilizálódtak, és párhuzamosan lassú, de sikeres gazdasági konszolidáció indult meg a tagországokban.

1994
Az EMU II. szakaszának kezdete az Európai Monetáris Intézet felállításával. A II. szakaszban kell teljesíteni a konvergenciakritériumokat és harmonizálni a monetáris politikai kereteket.

1995
Az Európai Tanács madridi ülésén határozták el egyrészt a közös valuta bevezetésének, a pénzcserének a konkrét ütemtervét, másrészt hogy a majdan bevezetendő közös valuta neve nem ECU, hanem euró lesz.

1996
Az Európai Tanács ülésén állapodtak meg a tagországok állam- és kormányfői az EMU III. szakaszának 1999. január 1-jei indulásában.

1998
Az Európai Tanács cardiffi ülésén döntöttek a konvergenciakritériumok teljesítéséről és a III. szakaszban való részvételről. 11 tagország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Írország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) vesz részt és hozza létre a monetáris uniót. Ezen a csúcson választották meg a leendő Európai Központi Bank elnökét, a holland Wim Duisenberget és a 6 fős igazgatóság tagjait. Az Európai Központi Bankot és vele együtt a Központi Bankok Európai Rendszerét 1998. június 1-jén alapították meg, mellyel egyidejűleg felszámolták az Európai Monetáris Intézetet.

1999
Az EMIS III. szakaszának kezdete, a részt vevő tagországok valutáinak euróhoz képesti átváltási arányainak végleges rögzítése, az euró mint számlapénz megjelenése. Legkésőbb 2002. január 1-jén megkezdődik az euróbankjegyek és -érmék készpénzforgalomba való kerülése, lezárul a pénzcsere is. Az EMU-ra való felkészülés a nemzeti valuták mint törvényes fizetőeszközök megszűnésével ér véget.

• Euróra