Skip to main content

Menetrend: az euró bevezetésének legfontosabb állomásai

Vissza a főcikkhez →


1998. május 1–3.


Az alapvető döntések meghozatala és a felkészülési folyamat kezdete

– Döntés az eurót bevezető országok köréről.

– Az Európai Központi Bank (ECB) és az Európai Központi Bankok rendszere (ESCB) felállítása.

– A pénzcseréhez szükséges törvényi keretek és módosítások elfogadása.

– Az euróbankjegyek és -érmék nyomásának kezdete.

– Felkészülés a pénzcserére, különös tekintettel a pénzügyi és bankszektorra.

1999. január 1.

A Gazdasági és Pénzügyi Unió harmadik szakaszának kezdete és az euró megjelenése az átutalásos fizetési körben

– A részt vevő országok valutája és az euró közötti átváltási árfolyamok visszafordíthatatlan rögzítése.

– A monetáris politika delegálása az ECB-hez; a ESCB ettől kezdve minden pénzpiaci és devizapiaci tranzakciót euróban bonyolít le, és euróra váltja át partnerei számláit.

– A ESCB bevezeti a TARGET fizetési rendszert, és biztosítja az átváltást a visszafordíthatatlan konverziós rátán.

– Új, forgatható euró államkötvények kibocsátása.

– Az átutalásos fizetési kör egyéb területein a piaci szereplők döntésére van bízva az euró alkalmazása; az előzetes felmérések szerint azonban a már említett területek átállása az euróra ezeken a területeken is maga után vonja a közös valuta alkalmazását.

2002. január 1.

Az euróbankjegyek és -érmék megjelenése, a nemzeti bankjegyek és érmék euróra váltásának kezdete, a nemzeti valutában denominált számlák konvertálása eurószámlákra

– 2002. január 1-jei határidővel az euróbankjegyek és -érmék bevezetése.

– Pénzcsere a közületi, vállalati és háztartási szektorban.

Legkésőbb 2002. július 1.




A nemzeti bankjegyek és érmék kivonása a forgalomból

– 2002. július 1-jéig minden szektorban végre kell hajtani a pénzcserét; a nemzeti valuták végleg kikerülnek a kistételes (számla-, bankjegy- és érme-) forgalomból is, de a nemzeti valutákban denominált bankjegyek és érmék a nemzeti jegybankoknál továbbra is átválthatók maradnak.






































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon