Skip to main content

Az ígéret Földje?

Vissza a főcikkhez →


Beszélő: Hogyan látod a NATO-hoz való csatlakozás realitását haditechnikai szempontból?

Király Béla: Ezzel a kérdéssel lehet ködösíteni, port hinteni, és lehet tervszerűen haladni az ígéret Földjéig – már amennyiben a NATO-hoz való csatlakozás az. Mindenesetre legjobb egészen az alapoknál kezdeni. A mai magyar hadsereget nem lehet integrálni a NATO-ba, már csak a doktrínák különbözősége miatt sem. Ez a hadsereg még tökéletesen be van gyepesedve a szovjet doktrínába. Ez egészen más vezetési stílust jelent. A háborúban ma nem a hadnagy kiáltja el magát, hogy roham, hanem valaki megnyom egy gombot. Ahhoz, hogy ezt a módszert mi is követni tudjuk, ugyanannak a technikának kell itt is lennie. Az itthagyott szovjet haditechnika erre nem alkalmas, talán a MIG-repülőgépek kivételével, amit a német hadsereg is átvett a keletnémet hadseregtől. Amikor Dzsingisz kánhoz csatlakozott egy besenyő lovascsoport, akkor ettől kezdve együtt rohantak, és kész. De most egy magyar hadosztály nem mehet csak úgy német, dán és francia hadosztályok közé. Az egyenruhán kívül mindent le kellene cserélni.

Beszélő: Mennyi idő és mennyi pénz kellene egy ilyen cseréhez?

– Annyi pénz, amennyit a magyar költségvetés nem engedhet meg. Csak akkor tudunk belépni a NATO-ba, ha Amerika úgy látja, hogy szükség van ránk. Akkor ideadják a technológiát.

Beszélő: Magyarország közvetlen, belátható biztonsági problémái, ha vannak, néhány közvetlen szomszédjával kapcsolatosak. Orvosolná-e ezeket a NATO-tagság? Alkalmasint az együttes NATO-tagság, hiszen szomszédaink is a NATO-ba törekszenek.

– E tekintetben a NATO nem számítana. Nekünk magunknak kell radikálisan változtatni a szomszédainkkal való politizálásunkban. A Nyugat is abban érdekelt, hogy itt stabil társadalmak legyenek. Nem annyira az ütőképes saját hadsereg fontos, hanem a stabil társadalom.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon