Skip to main content

Beszélő hetilap, 42. szám, Évfolyam 5, Szám 45

(nl) [Neményi László]: Hátha mégsem jár bajjal

Bódis - Gyurovszky - lt [Solt Ottilia] - Tálas: Szlovákia: miniszter fasiszta múlttal / Szerbia: népszínmű / Kelet-Európa: NATO vagy Oroszország? / A mi ombudsmanunk / A kormány bizalma / Erőpolitika / A miniszterelnök egészségi állapota

Kőszeg Ferenc: Háború és bűnhődés

Gyulavári Antal: A halogató gazdaságpolitika tükre

Zárszámadás ’92

Tálas Péter: „Mikor és hogyan”

Solt Ottilia: Az ígéret Földje?

Eörsi János: A képesség számítson, ne az állapot!

A fogyatékos emberek jogai

zádori: A harang nyelve

’56-os Magyarok Világtalálkozója

Mink András: A vitatott elévülés

Zolnay János: Álomigazgatás

Az SZDSZ önkormányzati programja

Neményi László: Európai perspektívák

A maastrichti szerződés: túl az utolsó akadályon

: Fontos európai dátumok

Tálas Péter: Kormányra kényszerítve

Eörsi László: Egy megvádolt áldozat

Pongrátz Gergely, Renner Péter és a bécsi Magyar Forradalmi Tanács

Szebényi Cecília: „A vádlottak cselekedetei fiatalságukkal és műveltségükkel magyarázhatók…”

Karátson Gáborral beszélget Szebényi Cecília

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon