Vytautas Radzvylas

Vissza a főcikkhez →

Litvánia gazdasági és politikai függetlenségének tényleges megvalósulása jelenleg legalább két tényezőtől függ: az egyik az, hogy milyen irányt vesznek a felbomló Szovjetuniót jelenleg uraló politikai tendenciák, a másik pedig az, hogy Litvánián belül miképp alakulnak a politikai erőviszonyok, amelyek az elmúlt egy év folyamán radikálisan átrendeződtek.

Az átrendeződés legfőbb oka a köztársaság teljes gazdasági és társadalmi válsága, amely – nyíltan be kell vallanunk – csak részben vezethető vissza a Kreml múlt nyári gazdasági blokádjára, hanem inkább az előző kormány durva hibáival magyarázandó: Prunskiene kabinetje számára 10 hónap nem volt elegendő, hogy megtegye a minimálisan szükséges lépéseket a gazdaság liberalizálása felé – nem véletlen, hogy az alapvető élelmiszereket érintő radikális áremelés elrendelésébe nyomban belebukott.

A rohamos életszínvonal-csökkenés a lakosság szuverenitási szándékát ugyan nem kezdte ki, ám a Sajudis tekintélye jócskán megcsappant. A legfőbb oka ennek az, hogy az abszolút parlamenti többség előnyeit a párt nem tudta kiaknázni, a Sajudis színeiben Prunskiene olyan kormányt alakított, amelyben egyre nyilvánvalóbban a prokommunista vezetőréteg dominált. Hamarosan felbomlott a Sajudis-frakció híres egysége is, s az egyes, egymással olykor késhegyig menő harcot vívó szárnyak közül Vagnorjus új kormányát csak az ún. „Egyesült Sajudis-frakció” támogatja, amely viszont a lakosság körében nem örvend túl nagy népszerűségnek.

A szemünk láttára törpepártokra széthulló Sajudis térvesztése következtében az utóbbi hetekben olyan veszélyes hatalmi vákuum alakult ki Litvániában, amelyet a baloldali erők a lehető legsürgősebben igyekeznek kitölteni és a maguk javára fordítani. A Brazauskas vezette Litván Demokratikus Munkapárt (az egykori kommunista párt) nemcsak hogy ép bőrrel úszta meg a rá zúduló össztüzet, hanem mára már annyira összeszedte magát, hogy ellenfelei politikai baklövéseit és a meglévő gazdasági nehézségeket kihasználó propagandája következtében egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. Ez a balratolódás különösen végzetes következményekkel járhat most, amikor végre megkezdődhetnek Moszkvával a függetlenségi tárgyalások.

Ezt a helyzetképet tovább bonyolítja Gorbacsov újabb akciósorozata a „megújult szövetség” létrehozásáért, de szerepet játszik Jelcin elnökké választása is. Ezt az eseményt Litvániában inkább tartózkodással, mintsem örömmel fogadták. Egyrészt azért, mert Jelcin Baltikumhoz való viszonya már önmagában véve sem világos, másrészt úgy értékeljük, hogy túl sokat engedett Gorbacsovval szembeni törekvéseiből, a tisztázatlan kapcsolatok pedig csupán arra jók, hogy manőverezési terepet nyújtsanak a központnak a függetlenségi tárgyalásokon. Oroszország és Litvánia jelenlegi viszonya legalábbis nem garantálja, hogy ezek a tárgyalások a litván fél számára kedvező módon alakulnának.

(Vilnius)

• Külföld