Skip to main content

Csúcstörténet

Vissza a főcikkhez →


George Bush moszkvai látogatásának eseményeit csak találgatni lehet, a múlt azonban már ismert.

1933: Az Egyesült Államok elismerte a Szovjetuniót, és a két ország diplomáciai kapcsolatot létesített;

1943. november 28.–december. Teherán: A második front megnyitását eldöntő találkozón Roosevelt és Sztálin mellett Churchill is jelen volt;

1945. február 4–11. Jalta: A három vezető a háború utáni Európa jövőjéről tárgyalt, kialakították az „érdekövezeteket”;

1945. július 17.–augusztus 2. Potsdam: Sztálin a „nagy hármas” utolsó tagja Truman amerikai elnökkel és Attlee-vel, az új brit kormányfővel a háborús bűnösök felelősségre vonásáról, a békeszerződésekről állapodott meg;

1955. július 18–23. Genf: Bulganyin szovjet kormányfő, Hruscsov pártfőtitkár, Eisenhower amerikai elnök, Eden brit és Faure francia miniszterelnök megbeszéléseinek fő témája a németkérdés;

1959. szeptember 15–28. Camp David: Hruscsov Eisenhowernél – az első „igazi” csúcs;

1960. Kettejük párizsi csúcstalálkozóját az amerikai kémrepülőgép ügye miatt „lefújták”;

1961. június 3–4. Bécs: Hruscsov és Kennedy a németkérdéssel és a leszereléssel foglalkozott; 1967. június 25–27. Glassboro: Koszigin szovjet kormányfő az ENSZ-közgyűlés ülésszakáról
„rándult át”, és Johnsonnal a vietnami háborúról, az atomfegyverek korlátozásáról tárgyalt;

1972. május 22–24.: Nixon, az első amerikai elnök Moszkvában, belép a „körbe” Brezsnyev;

1973. június 18–25.: Brezsnyev viszontlátogatása, leszerelési megállapodások;

1974. június 27.–július 3.: Brezsnyev és Nixon ismét Moszkvában a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról egyezett meg;

1975. július 30.–augusztus 1. Helsinki: az európai biztonsági értekezlet keretében nem hivatalos találkozó Brezsnyev és Ford között;

1979. június 15–18. Bécs: Brezsnyev és Carter aláírta a SALT–II-t.

1985. november 19–21. Genf: Már Gorbacsov a színen – Reagannel a brezsnyevi időszak végére meglehetősen fagyossá vált viszony javításáról tárgyalt. Egyetértés született az atomháború elkerülésének fontosságáról;

1986. október 11–12.: Találkozó a tengeren. Gorbacsov és Reagan Reykjavíkban az amerikai „csillagháborús” program miatt lényegében nem jutott dűlőre egymással;

1987. december 7–10.: Gorbacsov Washingtonban. Reagannel aláírták a megállapodást a rövid és közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről;

1988. május 29.–június 2. Moszkva – csúcsdöntés, Reagan az első amerikai elnök, aki négyszer is találkozott a legfelsőbb szovjet vezetővel – Gorbacsovval;

1988. december 6–8.: S még futotta Reagan ötödik „csúcsára” is Washingtonban. A nem hivatalos megbeszélésekbe már Bush is bekapcsolódott;

1989. december 28. Málta: újabb tengeri „csata”, most már Bush és Gorbacsov között. A téma: fegyverzetkorlátozás, a két nagyhatalom változó kapcsolatai;

1990. május 30.–június 4. Washington: Gorbacsov a kelet-európai rendszerváltás után, fokozódó belső politikai és gazdasági problémák (Baltikum, szovjet zsidók áramlása a Közel-Keletre) közepette tárgyalt Bushsal;

1990. szeptember 9. Helsinki: Rendkívüli csúcs az Öböl-válság miatt;

1990. november 19–21. Párizs: az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten Bush és Gorbacsov négyszemközti megbeszélései ismét elsősorban az Öböl-válságról;

1991. július 30. Többszöri halasztás után Moszkvába érkezik Bush, és a találkozók számát tekintve beállítja Reagan eddigi „csúcsok csúcsát”. Várhatólag pecsét kerül a START-megállapodásra.

















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon