Skip to main content

Gyanúsítottak Magyarországon és Szerbiában

Vissza a főcikkhez →



Név<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Őrizetbe vették

Gyanúsítják

1. Magda. Marinko (31 éves, szegedi lakos)

1994. február 28., Szeged

Fehér Ida (Szabadka), Horváth Antal + 2 fő (Kecskemét), Némethné (Orosháza), Petric + 2 fő (Szabadka), Agatic + 1 fő (Szabadka), Pejanovic (Szabadka) meggyilkolásában való részvétellel

2. Petric Sinisa (20 éves, belgrádi lakos)

1994. február 9–12. között Szabadkán

Horváth Antal + 2 fő (Kecskemét), Némethné (Orosháza), Petric + 2 fő (Szabadka), Agatic + 1 fő (Szabadka), Pejanovic meggyilkolásában való részvétellel

3. Miljanic Bozidar (25 éves, belgrádi lakos)

1994. február 9–12. között Szabadkán

Némethné (Orosháza), Petric + 2 fő (Szabadka), Agatic +.1 fő (Szabadka), Pejanovic (Szabadka) meggyilkolásában való részvétettel

4. Stredanovic Jovan (27 éves, szabadkai lakos)

1994. február 9–12. között, Szabadkán

Fehér Ida meggyilkolásában való részvétellel

5. Sinkovic Iván (40 éves, szabadkai lakos)

1994. február 9–12. között, Szabadkán

Horváth Antal + 2 fő (Kecskemét), Némethné (Orosháza), Petric + 2 fő (Szabadka), Agatic + lfő (Szabadka), Pejanovic meggyilkolásában való részvétellel

6. Sekaric Aleksandar (23 éves, belgrádi lakos)

1994. február 9–12. között

Horváth Antal + 2 fő (Kecskemét) meggyilkolásában való részvétellel

7. Stavric Goran (21 éves, belgrádi lakos)

1994. február 9–12. között

Horváth Antal + 2 fő (Kecskemét), Némethné (Orosháza) meggyilkolásában való részvétellel

8. Legalább még egy gyanúsított

1994. február 12. után Kis-Jugoszláviában

?

9. Tamási Attila (24 éves, szegedi lakos)

1994. február 17-ről 18-ra virradó éjjel, Kecskemét

tippadóként működött közre a magyarországi gyilkosságokban


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon