Vissza a főcikkhez →

A Duna-mozgalmak kezdeményezésére szeptember 3-án 104 magyar állampolgár, köztük különféle pártállású közéleti személyiségek tiltakoztak a bősi konfliktus minden olyan megoldása ellen, amely a Duna elterelésével jár. Felhívásunkhoz a mai napig több mint tizenötezer aláíró csatlakozott.

Aggodalmainkat nem oszlatta el a magyar kormánynak a szlovák miniszterelnök látogatását követően tanúsított magatartása. Ez a jogszerű magyar álláspont következetes hangoztatása mellett nem utal azokra a lépésekre, amelyek igazunknak érvényt szerezhetnének.

A két miniszterelnök megállapodása visszalépést jelent a korábbi magyar parlamenti és kormányhatározatokhoz képest, mert anélkül rendelkezik a magyar–szlovák vegyes bizottságok felállításáról, hogy a tárgyalások idejére a Cseh és Szlovák Köztársaság kötelezettséget vállalna a Magyarország területi épségét fenyegető munkálatok felfüggesztésére. Egyúttal kiderült: valószínűtlen, hogy ügyünk a hágai Nemzetközi Bíróság elé kerülne a Duna elterelésének kitűzött időpontja előtt. Úgy tűnik, a térség békéjét és biztonságát fenyegető, számos nemzetközi szerződést lábbal tipró agresszort már csak az európai és világszervezetek nyomatékos közbelépése térítheti el szándékától.

Ezért felszólítjuk a magyar kormányt és az Országgyűlést, panaszával haladéktalanul forduljon az Európa Tanácshoz, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlethez. Érje el, hogy az ügy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerüljön. Jelentse be, hogy amennyiben a Cseh és Szlovák Köztársaság a legrövidebb időn belül nem függeszti fel a Duna elterelését célzó munkálatokat, a magyar kormány a két ország viszonyát érintő szigorú ellenintézkedéseket kíván foganatosítani. Sürgősen távolítsák el hivatalukból azokat a vezető köztisztviselőket, akik nyíltan akadályozzák a kormányt alapvető nemzeti érdekeink érvényesítésében, és kételyt ébresztenek a cseh és szlovák félben álláspontunk komolyságát illetően: Bába Iván helyettes külügyi államtitkárt, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi minisztert, valamint Jakus György észak-dunántúli vízügyi igazgatót.

Tegyük félreérthetetlenné: nincs olyan „műszaki” kompromisszum, ami az Öreg-Duna medrében biztosítaná a Szigetköz túléléséhez szükséges vízmennyiséget, és egyúttal eleget tenne a cseh és szlovák követeléseknek. A kiliti tározó nem kompromisszum, hanem az eredeti terv megvalósítása. A Szigetköz vízellátását egyébként ez sem oldaná meg, ellenben végzetes volna a felszín alatti ivóvízkészletek jövőjére nézve.

Még az idén kezdődjenek meg Nagymarosnál a helyreállítási munkálatok. Céljuk a Dunakanyar rehabilitációja és a térség természeti adottságaihoz illeszkedő hajózási feltételek kialakítása legyen.

Ugyanakkor kompromisszumkészségünk bizonyságaként a magyar kormány hozza nyilvánosságra rendezési javaslatait, és nyilvánítsa ki szándékát az államközi szerződés megszüntetéséből eredő költségek és terhek méltányos megosztására.

Leplezze le a hajózási szempontokra hivatkozó félrevezető propagandát. A Duna–Majna-csatorna üzembe helyezése nem ró Magyarországra új kötelezettségeket. Az egészében csak a jövő évszázad elejére kiépülő vízi út teljes hosszában ugyanis korántsem érvényesülnek azok a hajózási paraméterek, amelyeket most a Duna elterelésének hívei számon kérnek rajtunk. Egyébként a vízi úton történő áruszállítás adatai sem a forgalom nagyságát, sem nyereségét tekintve nem támasztják alá, hogy hajózási szempontból bárkinek számottevő érdeke fűződne a bősi létesítményhez. A Duna magyarországi felső szakaszán a hajózás szempontjából valóban súlyos gondokat okoz a karbantartási munkák elhanyagolása. Ez azonban a környezetre nézve ártalmatlan, az oldalvíz-csatorna fenntartásánál gazdaságosabb módszerekkel is helyrehozható.

A fenyegető katasztrófa elhárítása érdekében a hazai és a világközvéleményhez fordulunk. Az idő sürget. Kérjük minden jó szándékú ember segítségét!

Budapest, 1992. szeptember 21.

Akcióbizottág
A Duna Védelmében
Telefon: 115-1132, Duna Kör
Telefon: 132-3432, Ökoszolgálat

• gazdaság