A FIDESZ parlamenti frakciója az alábbi állásfoglalás elfogadását javasolja a Magyar Köztársaság Országgyűlésének:
A Magyar Köztársaság Országgyűlésének
állásfoglalása
Mi, mint annak a 43 év óta újra szabadon választott magyar parlamentnek a tagjai, mely első törvényében az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc emlékét örökítette meg, mélyen együttérzünk a függetlenségéért és szabadságáért küzdő litván néppel. Ez a büszke, áldozatteljes harc a nemzeti célok és demokratikus eszmények békés úton történő megvalósításáért, csodálattal tölt el bennünket.
Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi biztonságot nem a kis nemzetek szabadságtörekvései fenyegetik, hanem az a nagyhatalmi politika, mely e jogos és természetes vágyakat elfojtani igyekszik.
Figyelembe véve a gazdasági blokád által előidézett súlyos helyzetet, felszólítjuk az ügyvezető magyar kormányt, minden lehetséges eszközzel segítse Litvániát, hogy megakadályozhassunk egy nagyhatalmat e függetlenedni vágyó kis nép térdre kényszerítésében.
Budapest, 1990. május 3.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét