Skip to main content

Jelcin „jobb–bal” ellenzéke

Vissza a főcikkhez →


Jobbszárny

1. Oroszországi Össznépi Szövetség (ROSZ) – Vezetője: Szergej Baburin, az LT tagja. 1991 decemberében alakult az Oroszország parlamenti frakcióból. A FÁK területén egységes föderatív államalakulatot akar létrehozni.

2. Oroszországi Népgyűlés (RNSZ) – 1992. február 8–9-én alakult az állampolgári és patrióta erők kongresszusán mint radikális antikommunista mozgalom a széthulló Demokratikus Oroszország alternatívájaként. Bárkivel hajlandóak együttműködni, aki „a nemzeti megalázás” helyett „a nemzeti megegyezés” kormányát akarja, s aki a „felvilágosult patriotizmus elveit követi”. Kezdeményezői: a kadet-párt, a kereszténydemokrata párt, kozák és pravoszláv obscsinák. Nem hivatalos vezetője a kereszténydemokrata Viktor Akszjucsic. Fő finanszírozója: az Oroszországi Áru- és Nyersanyagtőzsde. A programbeszédet még Ruckoj tartotta, akit ez nem akadályozott abban, hogy időközben átálljon a Polgári Szövetségbe, melyet Volszkij pártjával egyesülve hozott létre. E szövetség talpra akarja állítani az állami ipart, és „nem kívánja erőltetni” a magánipar létrehozását.

3. Orosz Nemzetgyűlés (RNSZ) – Szintén ez év februárjában alakult Nyizsnyij Novgorodban. Társelnökei: Valentyin Raszputyin író és Alekszandr Sztyerlingov volt KGB-vezérőrnagy (ő vezeti a „Katonatisztek Oroszország Újjászületéséért” mozgalmat is). „Vörös brigádok” alakítását szorgalmazza, a nemzeti ellenállást terrorista módszerekkel képzeli el.

4. Népi-patrióta erők koordinációs tanácsa – Az orosz kommunista párt egykori vezetői, Ivan Polozkov és Gennagyij Zjuganov vezetésével alakult 1991 februárjában. A nacionálextremistáktól és a neofita patriótáktól egyaránt elhatárolják magukat.

Balszárny

Közel két tucat posztkommunista utódpárt. Közülük a fontosabbak:

1. Oroszországi Kommunista Munkáspárt (RKPR) – Tavaly novemberben alakult újra Jekatyerinburgban, mely azóta az orosz patriótamozgalmak központja lett. Vezetői: Albert Makasov, a „vörös generális” és Viktor Anpilov. Mindketten vezetőségi tagjai az OTCSIZNA elnevezésű „vörös patrióta” mozgalomnak (elnöke Borisz Taraszov tábornok orosz parlamenti képviselő), erre a pártra épül a Dolgozó Oroszország mozgalom. Céljuk a teljes restauráció és Jelcin megbuktatása.

2. Oroszországi Kommunista Párt (RPK) – 1991 decemberében alakult, kb. 5000 taggal, vezetője Anatolij Krjucskov.

3. Kommunisták Szövetsége (SZK) – Az SZKP Marxista Platformjából alakult ez év áprilisában, szervezetei vannak a Dnyeszter menti Köztársaságban, Ukrajnában és Lettországban is. A szovjetrendszert akarják visszaállítani.

4. Bolsevikok Össz-szövetségi Kommunista Pártja (VKPB) – Vezetője Nyina Andrejeva. Nyíltan sztálinista párt, kb. 35000 taggal. Célja a burzsoá ellenforradalom visszaverése.

5. Szocialista Munkáspárt (SZPT) – Társelnökei: Roj Medvegyev és Anatolij Gyenyiszov. Egyes források szerint 70000 tagjuk van. A jobb- és baloldali patriótákkal és a régi szakszervezetekkel állnak szövetségben.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon