Vicei Károly

Vissza a főcikkhez →

A „jugoszláv” szövetségi kormány egyik legújabb rendelete szerint 1993. december 31-től határátlépési illetéket köteles fizetni minden jugoszláv állampolgár, aki ki akar utazni az országból. A külföldi gyógykezelésre induló személy és kísérője mentesül a fizetési kötelezettség alól, és annak sem kell fizetnie, aki a Kis-Jugoszlávián kívüli valamelyik „szerb államba” megy: a Krajinák ugyanis Belgrádból nézve nem számítanak külföldnek. A Krajinákból nézve viszont igen: ha ugyanis a krajinai állampolgárok Jugoszláviát észak felé óhajtják elhagyni – például magyar benzinért vagy egyéb javakért indulnak –, nem fizettetnek velük kilépődíjat. Így aztán egy maffiózónak elég átjelentkeznie valamelyik Krajinába: máris mentesül a fizetési kötelezettség alól. Egyszóval különös börtön ez a Jugo-Sing-Sing: aki külországba indul szabad levegőt szippantani s egyúttal létszükségleti cikkeit megvásárolni, kifejezetten kötelező megvesztegetni őreit.

A határátlépési illeték személyenként tíz német márka, s további harmincat kell fizetni egy YU-jelzésű autó kiléptetéséért. A hivatalos indoklás szerint az állam a Jugoszláviát sújtó embargó miatt árukivitelből nem tudja devizaszükségletét biztosítani, ezért kényszerül onnan beszerezni a devizát, ahol még van: a polgárok zsebéből.

Intézkedésével egyszerre több legyet üt a hatalom: egyrészt – igaz, nemzeti büszkeségével ellenkező módon és nemzeti fizetőeszközét semmibe véve, de – keményvalutához jut, másrészt korlátozza a polgárok mozgásszabadságát. Érdeke, hogy az „alattvalók” ne kommunikáljanak, ne érintkezzenek egymással (egyenként könnyebb elbánni az elégedetlenkedőkkel): emiatt drága és szervezetlen a közlekedés, a posta, a leveleket eltérítik, a telefont lehallgatják. Nem adnak üzemanyagot, megtagadják az útlevelet, végül bevezetik a kilépődíjat.

A kilépődíj intézménye óriási tömegeket dönt létbizonytalanságba: az ország régóta nem termel, hovatovább felélte tartalékait, küszöbön az éhínség, ám a kétségbeesett lakosság e kopár szigeten pénzét se költheti el. A magánszemélyek mégis mindenképp elveszítik bankban őrzött devizájukat vagy úgy, hogy az országból kilépve fizetnek, vagy úgy, hogy a külföldről behozott árut magas feláron veszik meg.

Néhány évvel ezelőtt mindenki azt hitte, hogy Romániában a végtelenségig fokozható az elnyomás. A puliszka nem robban – mondta keserűen egy román költő. Aztán, mielőtt Ceausescu szögesdróttal kerítette volna be országát, mégis robbant a puliszka. Most Jugoszlávia áll sorban a határ mentén. És a puliszka itt is robbanhat.

(Zenta)

• Külföld