Skip to main content

Klaus miniszterelnök téved

Vissza a főcikkhez →


Nincs szükség semmilyen kisebbségi törvényre, elég a polgári társadalom és a demokratikus jogok betartása – jelentette ki újságírók előtt Václav Klaus, miután visszatért a Közép-európai Kezdeményezés budapesti találkozójáról, megismételve azt, amit egy nappal azelőtt a magyar fővárosban a sajtókonferencián mondott.

Václav Klaus kifejtette: nem érti, miért kell nyomást gyakorolni, hogy további jogokat szerezzünk a nemzeti kisebbségeknek, ha az egyéni jogok teljes egészében biztosítottak. A miniszterelnök mint liberális – saját bevallása szerint – eredendően szemben áll a „kollektivisztikus” jogokkal, amelyek közé a kisebbségi jogokat is sorolta.

Abban, hogy a kollektív jogok nem helyettesíthetik az egyéni jogokat, természetesen igaza van. Téved azonban, amikor azt állítja, hogy az egyéni jogok következetes betartása közben nincs szükség semmiféle kisebbségi jogra. A miniszterelnök által előadott gondolathoz hasonló téveszme bomlasztotta fel az Osztrák–Magyar Monarchiát, és vetett véget a háború előtti Csehszlovákiának is.

Klaus felfogása az európai kisebbségek problematikájáról világnézetéből következik. Ez a könyörtelen, magabiztos és az életre minden szempontból jól felkészült, sikeres egyén filozófiája: az erősebb filozófiája. De nem lehet mindenki egyformán sikeres, egyformán erős. Klaus a gyengébbekről csak annyit gondol: elég, ha nem gátolják az erősebbek sikerességét. A szolidaritás ilyen fokú hiánya valószínűleg nehézségeket okoz majd Klaus és választói viszonyában, s ha a kisebbségekről vallott elképzeléseit tényleg megvalósítja, az nemzetközi tekintélyét is csorbítani fogja.

A demokrácia a többség döntéshozó jogán alapszik: a kisebbségeknek ebből a jogból nem túl sok jut, s ráadásul a kisebbség ritkán válhat többséggé. Ez a helyzet a nemzeti kisebbségek esetében is, akik többnyire egyébként sem jószántukból vannak jelen bizonyos államokban, ahová akaratuk ellenére tagolták be őket. Ezért a hatalomban való részvételük a mégoly liberális és demokratikus, de csak az individuális jogokat elismerő társadalomban is csupán kisebbségi lehet, így tehát, ha nem is zárják ki őket a saját sorsukról való döntésből, akkor is hátrányban maradnak.

Klaus miniszterelnököt a kisebbségek problémája azonban aligha zavarja. A csehek szinte sehol sem képeznek történelmi kisebbséget. A cseh állam etnikailag jelenleg szinte teljesen egységes, és bár polgári elven alapszik, mégis teljes mértékben nemzetállamnak tekinthető. Klaus nézeteitől eltérően azonban a civilizált országokban az egyenlőség elve helyett a kisebbségek helyzetét már több évtizede a pozitív diszkrimináció elve alapján kezelik: a nemzeti kisebbségeknek nyújtott támogatás rendszerint meghaladja azt a mértéket, amit a „többségi” nemzet hasonló tevékenységi körökben élvez.

A kisebbségek a cseh belpolitikában szerencsére nem jelentenek komoly problémát – mert nincsenek. Jogaik megítélésében Klaus miniszterelnök akkor is súlyosan téved.

Mladá Fronta Dnes, 1993. július 21.

(Fordította: Hamberger Judit)


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon