Skip to main content

Szocdemsztorik

Vissza a főcikkhez →


A svéd szociáldemokraták az első világháború vége óta alig húsz évet töltöttek a hatalmon kívül. A már életében legendás szociáldemokrata vezér, az autoriter Per Albin Hansson második világháborús nemzeti koalíciós kormánya óta pedig csupán kilenc évre adta ki kezéből a kormányrudat. Tage Erlander kormánya 13 évig, Olof Palme kormánya – kis megszakítással – 11 évig, Ingvar Carlsson kormánya pedig – korábban – 5 évet volt hatalmon. 1932–1976, illetve 1982–1991 között a szociáldemokraták folyamatosan kormányoztak Svédországban, de abszolút többséget csak két választáson tudtak szerezni, 1941-ben és 1969-ben, különben, többnyire kisebbségben vagy koalíciós partnerekkel gyakorolták a hatalmat.

A dán szociáldemokraták – svéd társaikhoz hasonlóan – jelentős kormányzati tapasztalatokkal rendelkeznek. Az 1871-ben alakult párt 1884-ben jutott be a parlamentbe, 1916 és 1920 között már a kormánynak is tagja volt, 1924 és 1926 között pedig ő vezette a koalíciót, ám ellentétben svéd testvérpártjával, egyetlenegyszer sem sikerült abszolút többséget elérnie. A II. világháborút követő időszak 19 kormányából 14-et vezettek a szocdemek, s a 11 kormányfőből 6 miniszterelnök ebből a pártból került ki. Az 1973-as választások következtében előbb liberális kisebbségi kormány alakult, majd 1975-től ismét a szocdemek álltak a kormányrúdhoz, hogy – többnyire kisebbségben – folyamatosan kormányozzanak egészen 1982-ig. Ekkor az 1975-től kormányzó Anker Jorgensen miniszterelnök a pártvezetésről is lemondott.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon